Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Életrajzok - Lukács László: Nagy Károly 1867 – 1943.

Az ügyről a következő adatot a „Székesfehérvár és Vidéke" 1919. március 16ni számában találjuk: „Sárosd község képviseletében bizott­ság kereste fel ma Prohászka püspököt, hogy Nagy Károly volt sáros­di plébános ismét visszahelyeztessék Zámolyról, a püspököt azonban nem találták itthon. A küldöttség bent járt szerkesztőségünkben is és közölte, hogy az egész község lakossága kívánja Nagy Károly vissza­helyezését 7 család kivételével. Ez az egyetemes állásfoglalás élénk szint vet Nagy Károly ellen annak idején gyűjtött aláírások valódi­ságára, a népihatározat rehabilitálja Nagy Károlyt az ellene indított hajszával szemben." A sárosdi nép támogatását élvező Nagy Károly elhatározta, hogy március 25-én visszamegy Sárosdra, de ezt megakadályozta Prohászka püspök egyik intézkedése. Nagy Károly a Tanácsköztársaság győzelmével harcához meg­nyerte a proletárdiktatúra megyei vezetőinek támogatását. Idézzük egyik levelét, melyet a Fejér megyei Direktórium elnökének, Horváth Jánosnak írt : „Elnök Elvtárs Űr! Állam és egyház elváltak egymástól. Egyiknek a másikhoz semmi köze. Igaz. De én ha egyházi ember, pap vagyok is, de állampolgár is Vagyok, és mint ilyen socialista, ki a többi t. i. világi so Cialis tákkal együtt szenvedtem az igazságért; sőt mikor már most a világi socialis­ták diadalmaskodtak, mely diadalnak nálamnál jobban senki nem örül : én még mindig keresztre vagyok feszítve. Irataim, mint szenve­déseim tanúi Elnök úrnál vannak. Óhajtanám a legújabbat, az egy­házból való kizárással fenyegetőt is kiújságolni. A tanítóhoz küldettek általam leírt tartalmával együtt, hogy t. i. mindenkit kizár Prohászka az egyházból, ki Sárosdon az én misémen megjelenik, nálam gyónik, vagy előttem házasságot köt. Mindenütt működhetem, de Sárosdon nem. Nem kificamodott bölcsessége ez Prohászkának? Óhajtom, hogy e hóhéri püspöki rendeletre székesfehérvári elvtársaim tüntessenek Prohászka ellen, mellettem, és engem visszakövetelő sárosdi elvtár­saim mellett. Az iratokat néhány nap múlva személyesen visszahozom. Zámoly, 1919. március 27-én. elvtársi üdvözlettel Nagy Károly plébános." 17 Nagy Károly fenti kérése nyomán a „Székesfehérvár és Vidéke a Népszava" 1919. április 1-i számában megjelent az ügyről a „Pro­hászka még mindig ellenszegül a nép akaratának" című cikk. Hogyan gátolta meg a püspök, hogy Nagy Károly március 25-én visszamenjen Sárosdra? A híveket értesítette, hogy azokat, akik Sá­rosdon megjelennek Nagy Károly miséjén, kizárja az egyházból. Ezzel a fenyegetésével a sárosdiak nagy részét eltántorította Nagy Károly mellől. Utolsó kísérletképpen Nagy Károly még a pápához is intézett egy folyamodványt, amelyben kérte visszahelyezését. Ezt az alábbi, 1919. június 25-én kelt levélből tudjuk:

Next

/
Oldalképek
Tartalom