Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Életrajzok - Lukács László: Nagy Károly 1867 – 1943.

zési kérelmét visszavonta.

6 Ekkor azonban Székesfehérváron már elintézték az áthelyezést, s ehhez a vallás- és közoktatásügyi miniszter is hozzájárult. Nagy Károly időköziben kórházba került. Itt kapta meg a következő táviratot: „Átköltözés, tovább nem halasztható, bútorait a községi fuvarosnak azonnal adja át, mert ellenkező esetben a plébániát kilakoltatni leszek kénytelen. Dr. Prohászka püspök."

7 Ennek ellenére Nagy Károly, amikor kijött a kórházból, visszament Sárosdra, és innen több levelet írt a püspöknek. Idézzük Prohászka egyik válaszlevelét: „Sok leveleire válaszolva felszólítom, hogy jelentse ki jövő hét szerdájáig, február 27-ig, akarja-e a zámolyi plébániát elfoglalni vagy nem? A húsvéti gyóntatások idejére való tekintetből ez nagyon sürgős. Ha szerdáig nem nyilatkozik, adminisztrátort küldök oda s nyugdíjba helyezem Önt."

8 Nagy Károly még ez akut án is Sárosdon maradt, így a püspök erélyesebb hangot üt meg vele szemben: „24 óra alatt hagyja el Sáros dot, mert különben csendőrökkel elkísértetem."

9 Erre a fenyegetésre végül is átköltözött Zámolyra. De itt sem hagyta abba az áthelyezés elleni küzdelmet. Megfellebbezte az ügyet a hercegprímásnál. A prímás az alábbi választ adta: ,, . . . a székesfehérvári szentszéknek 1918. május 2-án kelt válaszából nyilvánváló, hogy Nagy Károly nem szentszéki peres eljárás alapján hozott ítélettel, hanem a Maxima Cura pápai decretum alapján közigazgatási úton mozdíttatott el, ez ellen pedig csak saját püspökéhez való felfolyamodásnak van helye . . ."

10 Az újabb fellebbezéssel tehát a Püspöki Irodához fordult Nagy Károly. Erre a következő választ kapta: „F. hó 26-án őniagyméltóságához, a Megyéspüspök úrhoz a „Maxima Cura" decretum a cambium ellen beadott fellebbezésére válaszolva tudatjuk, hogy az ügy véglegesen befejeződött, fellebbezés ellene be nem adható, mert a fellebbezés ideje már januárban lejárt."

11 Az egyoldalú küzdelemből tehát vesztes félként került ki Nagy Károly. Véglegesen Zámolyon kellett maradnia, de nem nyugodott bele áthelyezésébe. 1918. június 5-én kelt Potyondy Imre püspöki titkár meleghangú levele, amelyben igyekezett megnyugtatni az áthelyezés miatt méltatlankodó Nagy Károlyt: „Főtisztelendő Plébános Űr! Úgy látom, hogy főtisztelendő plébános úr több levelet írt úgy a hivatalnak, mint a Püspök Űr őméltóságának. E levelekből látom, hogy kegyed, kedves jó plébános úr, nem bír megnyugodni, nem tudja megtalálni lelke nyugalmát s abban a hitben van, hogy Püspök úr önnek rosszakarója. Kedves Jó Plébános Űr! Én mindenkor megértéssel és jóakarattal voltam az ön ügye iránt. Ezért veszem a bátorságot, hogy írjak Önnek. E levél teljesen privát levél, melyet magam jószándékából az Ön jól felfogott érdekében írok . . . Higyje el nekem, ki távolról néztem az Ön sárosdi ügyeit, hogy az ottani állapotok legjobb megoldása, nem a tárgyalások s fegyelmlik, tanúkihallgatások stb., melyek a pap tekintélyét csak rontották volna, s mindig csak rontják, hanem az Ön okos távozása. S ez a szempont vezette Megyéspüspök urat is, mikor ítéletek, kihallgatá-