Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Életrajzok - Lukács László: Nagy Károly 1867 – 1943.

NAGY KAROLY 1867—1943 A Tanácsköztársaság helyi vezetői közül Velinszky László, Horváth János, Wagner József, Steiner Géza, Pajzs Pál, Bárányi Ákos és Balogh János életútját tárta fel az elmúlt években a Fejér megyei helytörténetírás.

1 Ök valamennyien a Tanácsköztársaság következetes támogatói voltak, életútjuk bemutatását ez indokolta. Nagy Károly jelen dolgozatban elemzett tevékenysége a Tanácsköztársaság idején már — főleg indítékaiban — nem ilyen egyértelmű. Nagy Károly katolikus pap volt, aki püspökével, Prohászka Ottokárral került ellentétbe, tehát egyéni okok miatt állt a proletárhatalom mellé. Álláspontját a Tanácsköztársaság bukása után már nem merte vállalni, sőt meg is tagadta 1919-es tevékenységét. Életútjának bemutatását mégis indokolja két dolog: egyrészt az, hogy Nagy Károly volt az egyetlen pap Fejér megyében, aki a Tanácsköztársaság idején nyíltan a proletárdiktatúra oldalára állt; másrészt az, hogy Nagy Károly 1919-es tevékenységének felidézésével, a fennmaradt levéltári anyag és a korabeli újságcikkek bemutatásával talán sikerül egy új területet megvilágítani a Tanácsköztársaság belső harcaiból. Nagy Károly 1867-ben született a Zala megyei Rád községben. 1891-ben szentelték pappá. Egy ideig a karmelita rendben szolgált, majd megvált a rendtől. 1904-ben került a Fejér megyei Sárosára plébánosnak, előtte különböző helyeken káplán volt. Néhány évi működése alatt a megye egyik leggazdagabb plébániájává tette Sárosdot. Ügyesen gazdálkodott, és rövid idő alatt 3 hold szőlőt és gyümölcsöst telepített. Erkölcsi életébe viszont hibák csúsztak. A Fejér megyei Napló szerint Nagy Károly Sárosdon a papi hivatásihoz méltatlan életet élt.

2 Potyondy Imre püspöki titkár levele szerint Nagy Károly lelkipásztori működésének „rossz talaja" volt Sárosdon.

3 Ezért Prohászka Ottokár megyéspüspök elhatározta, hogy Nagy Károlyt áthelyezi Zámolyra, a megye egyik legszegényebb plébániájára. Mindez 1917 őszén történt. Zámolyon ekkor Bíró Mihály volt a plébános, aki — Nagy Károly levele szerint — négy évig könyörgött a püspöknek, hogy helyezze el Zámolyról egy másik plébániára.

4 Nagy Károlyt váratlanul érte, hogy Sárosdról elhelyezik. Klaucz György kanonok például ezt mondta neki: „Az ön ügyében nincs más választás, mint vagy kéri az áthelyezését, vagy nyugdíjba megy."

5 Ezek után Nagy Károly maga kérte áthelyezését, majd kérvényt adott be a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, amelyben áthelye-