Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Czakó Sarolta: Székesfehérvár szabad királyi város igazgatása 1688 – 1740.

A kereskedelmi bevételek a város számára abból adódtak, hogy az 1703nban visszanyert privilégium alapján évente négy országos vásárt és hetivásárokat tartihatott. Székesfehérvár rendszerint far­sangkor, Szent György, Szent János és Szent Demeter napján tartotta meg az éves, országos vásárokat, s ezek mellett a heti-, un. helyi vásá­rokat. Az országos vásárok jelentősége elsősorban az volt, hogy jelen­tős bevételt hoztak a városnak, a hetivásárok pedig (az ugyancsak komoly bevétel mellett) kereskedelmi szempontból voltak fontosak, mert egy adott terület forgalmát irányították, s befolyást gyakoroltak a termelés fejlődésiére. A vásárok alkalmával többféle díj beszedésére nyílott alkalom: a város helypénzt, mázsahasználati díjat szedett, elő­vásárlási jogot, árumegállítási jogot élvezett. Vásárbírói szabályozták az árakat, megvizsgálták az áruk minőségét, s ha valamit szabályelle­nesnek tartottak, .bírságot szabtak ki. A város, mint kiváltságolt testület, mentes volt az áruforgalom utáni vámfizetés alól, Ez azt jelentette, hogy a város mint kiváltságolt közösség megfizette a kincstárnak a reá kiszabott összeget, s a vámo­kat maga hajtotta be a forgalom után. A harmincadvámon kívül különböző belső vámok — vásárvám, útvám, — útján is jövedelemhez jutott. 1703—1708 között igen lecsökkent a város kereskedelmi for­galma, így a bevétel a négy országos vásár után csupán 45 forint volt. Érthető, hiszen a kuruc idők megnehezítették a békés termelőmunkát, s akadályozták a kereskedelmet. Az 1720-as években, amikor a kon­szolidáció nyilvánvalóan megmutatkozott a kereskedelemben is, jóval nagyobb volt ez a bevételi forrás. 1722—1723-ban 924 forint 32 dénár a bevétel, ami a kincstárt illető levonás után 130 forintot jövedel­mezett a városnak. Az egyéb vámokból származó bevétel ugyanebben az évben 175 forint 32 dénár volt. Az 1722—1723-as évet tekintve, a vásár- és vámjövedelem az összbevétel 8,2 %-át képezte. 1723—1724­ben a négy országos vásár 144 forint jövedelmet hozott. 1724—1725­ben a hetivásárok bevétele 170 forint, az országos vásároké pedig 262 forint 65 dénár volt. A polgárjog elnyeréséért mindenkor meghatározott összeget volt köteles fizetni a felvételt igénylő polgár. A taxa nagysága koronként és helyenként változott, s éppen a tárgyalt korszakban történt intéz­kedés a központi hatóságok részéről, hogy a polgártaxát szabályozzák : egyrészt csökkentsék, — mert egyes városokban a tanács igen magas összegben állapította meg, — másrészt, hogy egységesítsék, s ne legyen oly nagy különbség egy-egy város között. Székesfehérváron a török hódoltság megszűnése utáni években nem volt magas a polgártaxa, ez is egyik eszköze volt a betelepítési politikának. 1689-ben 4 forintot kellett fizetni a polgárjog elnyeré­séért, 63 1694-ben 7 forint 50 dénárt. 6- A XVIII. század elején a székes­fehérvári tanács is jó bevételi forrást látott a polgárdíjaklban, s meg­emelte a tarifát. Különbséget tett polgár és nem polgár fiának folya­modványa között, és idegen vagy külföldi felvételi kérelménél. Ter­mészetes, hogy egy székesfehérvári polgár fiának felvételi díját ala­csonyabb összegben állapította meg, mint egy idegenét, de a két díj közötti különbség aránytalan és igazságtalan volt. 1726-ban a tanács

Next

/
Oldalképek
Tartalom