Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Czakó Sarolta: Székesfehérvár szabad királyi város igazgatása 1688 – 1740.

az idegenből jött polgár taxáját 20 Guldenben állapította meg. Amíg 1703—•1708-ig mindössze 39 forint bevétel volt polgárdíjakból, addig 1724—1725-ben 320 forint. b. 2. A városok kamatozó tőke utáni jövedelme elég magas öszszeget tett ki a XVIII. századiban. Kölcsönöket a városok csak megbízható személyeknek adtak, hiszen ez jelentett garanciát tőkéjük visszanyerésére. Elsősorban saját városa kereskedőinek — esetleg más városok kereskedőinek — és földesuraknak adott kölcsönt a tanács, de az is előfordult, hogy saját gazdag polgáraitól a városi tanács vett fel kölcsönt. Székesfehérvár esetében inkább ez volt a jellemző. A város 1703—1708 között adósság fejében behajtott bevétele 208 forint 71 dénár volt, ugyanakkor 1307 forintot fizetett vissza Hiemer Mihálynak, aki egy ízben 350, egy második alkalommal 750 forint kölcsönt adott. A fenti összeg 6 %-os kamattal három évre 1307 forintot tett ki. A bevételek között tüntették fel a hátralékokat is, amelyek különböző adóhátralékokat jelentettek, úgymint : portio, házadó, bortized, stb. A legjelentősebb hátralékok az állama adóknál mutatkoztak, de a város gazdálkodásában éppen ezek nem játszhattak szerepet. Az 1703—1708 kamarai számadások a következő hátralékokat tüntetik fel: portio hátralék 2567 forint 15 dénár bortized 3 forint 5 dénár tégla 58 forint 80 dénár eladatlan téglakészlet 87 050 db 1722— 1723-ban az elmaradt portiók értéke 618 forint 43 dénár volt, 1723— 1724-ben pedig 1200 forint. Nemcsak Székesfehérváron, hanem minden szabad királyi városban szokás volt a városi magánjövedelmek bérbeadása. Ezzel a tanács előre meghatározott jövedelemhez jutott, és nem kellett az adott gazdasági ágban személyzetről gondoskodnia. Székesfehérvár város tanácsa többnyire a sörházat adta bérbe, egy-egy városi kocsmát, és a malmokat (erről a malom jövedelmeknél fentebb írtunk), s gyakran a tizedet is árendába bocsátotta. A bérleti szerződés mindig három évre szólt, és Szent György napján lépett érvénybe.

65 Az 1703—1708-as átnézeti kimutatás összesítve közli a bérleti szerződések bevételét, amely 876 forintnyi összeget tett ki. 1724—1725-ben a tized bérleti díja 98 forint 50 dénár a városi földek művelésének bérlete 175 forint 15 dénár a legelő bérleti díja 225 forint összesen: 498 forint 65 dénár volt.

66 17294>en a tanács bérbeadta a városi sörházat Engl János György részére négy évre, évi 750 forintért.

67 A tanács így biztosította magának a sörházból előreláthatólag származó hasznát, s valószínű, hogy a bérlő is jól járt, mert 1732-ben a szerződés lejártakor kérte annak meghosszabbítását. A tanács helyt adott kérésének, de immár 1Ö00 forintra emelte a díjat. 1732-ben Strobbegger János György kérte a tanácstól két városi malom bérletét, évi 750 forintért.

68 A tanács bérbeadta a két malmot háromévi időtartamra, de évi 400—400 fo-