Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Közlemények - Sándor Pál: Az úrbéres népesség megoszlásának statisztikájához Fejér megyében 1828 – 1864.

a) Ha nélkülözhetetlenek is az úrbéres házas zsellérek sorsának bemutatására, az úrbéres hazátlanok hasonló típusú vizsgálatát — módszeres teljességgel — már nem teszik lehetővé. Mivel ugyanis a hazátlanok széles tábora legelőílletőségre nem volt jogosult, a rendszertelenül előforduló adatfelmérések kivételével nem is vették őket számba a rendezések során. Márpedig a zselléregzisztencia vizsgálata a hazátlanok csoportja nélkül illuzórikus kísérlet. b) Ha forrásunk elsőrendű értékkel bír is a házasok számának, úrbéres illetőségének felméréseire, a rendezőeljárás során végbemenő módosulások kitapintására, megintcsak eredeti rendeltetése okából hallgat a szőlőbirtoklás problematikájáról. A szőlők ugyanis nem képezték a volt úrbériség tárgyát, s ily módon nem is kerülhettek rendezés alá. Márpedig — éppen a zselléregzisztenciát — a szőlőbirtoklás kérdése nélkül vizsgálnunk nem szabad. c) Ugyancsak szükségképpen némák az iratok a zsellérek foglalkozási-kereseti viszonyainak vizsgálatát illetően. d) Végül az sem mellékes körülmény, hogy forráscsoportunk az egyes megyék levéltáraiban — megyénként erősen változó arányokban — hiányosan maradt fenn az utókorra. így azután sokszor még azokról a kérdésekről sem tájékoztat kellő mértékben, amelyekről — rendeltetésénél fogva — bőséges adatokkal szolgálhatna.

65 Mindez arra késztetett bennünket, hogy a kérdéskör első s itt csak vázlatos vizsgálatát, a birtokrendezési periratok használata mellett, agrármúltunk egyik legjelentősebb forrásának, az 1828. évi országos összeírás idevágó adatainak segítségül hívásával hajtsuk végre. Először az úrbéres zsellércsaládfők, illetve háztartások (a két fogalom nem mindig azonos) számát kíséreljük meg felmérni. 2. Kísérletek az úrbéres házas és ház nélküli zsellércsaládifők számának felmérésére A zsellércsaládfők számiának felmérései, csupán a birtokrendezési periratok megfelelő irat- és mellékletfajtáinak alapulvételével, mint utaltunk rá, nem végezhetők el módszeres teljességgel. Ha viszont az 1828. évi összeírás adataira támaszkodunk, — első pillanatra — joggal felvetődik a kérdés: a kb. 30 évnyi időtávolság nem teszi-e kérdésessé az egész eljárás helyességét? Hiszen a Fejér megyei rendezések — legalább is a permenet II. fázisában — zömmel az ötvenes esztendők végére, illetve fordulójára estek. A két — egymástól egy nemzedéknyire eső — időpontbeli távolság, illetőleg a különböző időpontokban kelt adatok összevonása esetleg a számmisztifikálás veszélyével fenyeget. A kérdés kétségtelen jogosnak tűnik, de a veszély elkerülése mégis lehetséges. Hangsúlyoztuk

66 ugyanis, hogy az úrbéri bíróságok a rendezőeljárás során a korábban kelt dokumentumokat, mellékleteket használták fel az úrbériség meghatározására. Az úrbériséget bizonyító különböző dokumentumokat hivatalból kellett az úrbéri bíróságok rendelkezésére bocsátani. Ezek között igen gyakran az 1828. évi országos összeírás anyaga is szerepelt. A lényeges azonban az a körülmény volt, hogy a császári nyílt parancs csupán az „úrbéri földbirtok"-ot ru-