Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Közlemények - Sándor Pál: Az úrbéres népesség megoszlásának statisztikájához Fejér megyében 1828 – 1864.

házta fel „teljes tulajdoni sszabad rendelkezési joggal".

67 Ez azt jelentette, bogy a polgári forradalom következtében felszabadult paraszti földtulajdon (az egykori „úrbéri földibirtok") mennyiségét és az úrbéresnek elismerhető parasztlakosok számát is tulajdonképpen a nyolc évtizeddel korábbi úrbérrendezésnek a telki állományra vonatkozó ismérvei — illetőleg az azokat kiegészítő, az úrbéri jellegűnek ítélt feudális járadékokra érvényes későbbi, de mindenképpen 1843 előtti jogszabályok — határozták meg.

68 Ha tehát most — kénytelenségből — mi is az 1848 előtti adatkiegészítő eljáráshoz folyamodunk, tulajdonképpen az egykorú gyakorlatot követjük, és elvileg sem járunk el helytelenül. Legfeljebb kötelező óvatosságból megjegyezzük: alább közölt adatainkat csak megközelítő pontoisságúaknak tekinthetjük, fenntartván későbbi esetleges korrekciók lehetőségét. A 74 úrbéresnek tekintett helységből az iratok sajnálatos hiányai miatt csupán 45-ből,

69 tehát a helységek 60,8 °/(pából állnak rendelkezésünkre megbízható számadatok. De ezek is — a fent említett oknál fogva — csupán a házasokról. E 45 helységben összesen 4567 egykori úrbéresnek elismert házas zsellércsaládfőt számlálhattunk össze. Ezeket az adatokat összevetettük az ugyanezen helységekre vonatkozó 1828. évi adatokkal, amelyek 4197 úrbéres házast mutattak ki. Az eltérés az adatpárok között 370 családfő ami mindössze 8—9 % között mozgó aránynak felel meg. A birtokrendezések anyaga tehát, mint ez várható volt, több házas családfőt mutatott ki, mint az 1828. évi összeírás. Hogy az — egyébként nem nagy — eltérés mögött milyen tényező — a tényleges szaporodás vagy az eltagadás, vagy mindkettő — h úzódott meg, azt jelen vizsgálataink során nem sikerült megállapítani. De azt viszont már igen, hogy az 1828. évi adatok reális forrásértéküket tekintve nem állhattak messze a valóságtól. Ezt nemcsak azért állíthatjuk, mert Fejér megye az 1828. évi összeírások során mintamegye volt, amelyben nemcsak a legpontosabban, hanem a leginkább szervezett ellenőrzés mellett már 1829 végére el is készültek az összeírás anyagának felülvizsgálatával.

70 De ezt a feltevésünket látszanak igazolni az 1846. évi adóösszeírások ugyanezen 45 helységre redukált adatai is. A 18 évvel később kelt rendszeres évi összeírásban ugyanis a házasok száma csupán 2962.

71 Ez már beszédes adat! Az adóösszeírás tehát 1235 fővel, vagyis 29,4 %-kal kevesebb házas zsellércsaládfőt mutat ki, mint a korábban kelt és ellenőrzött országos összeírás. Sőt 1276 házassal, azaz 30,4 %-kal kevesebbet, mint amennyit a jobbágytelkeken élő nemesek ugyanebből az évből származó összeírása, amelyben a házas zsellércsaládok száma is szerepel.

72 Ugyanazon helységekre vonatkoztatott három forrás adatainak ilyen egybevetéseiből tehát azt a következtetést tudjuk levonni, hogy az 1846. évi adóösszeírás közel 30 %-kal redukált adatai mögött az eltagadások ténye húzódott meg, különben alig hihető, hogy 1828-ban több házas lett volna, mint 1846-ban. Amely tényt egyébként az úrbéresek adóztatása szempontjából nyilván közömbös, de ugyancsak az 1846. évből kelt nemesi adóösszeírás adatai olyképpen támasztanak alá, hogy az 1828. évivel jóformán azonos számadatot közölnek. Mindez arra enged következtetni, hogy az 1828. évi országos összeírás vonatkozó adatai közel álltak a való-