Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Közlemények - Sándor Pál: Az úrbéres népesség megoszlásának statisztikájához Fejér megyében 1828 – 1864.

számára. Ezért a 24 571,93 holdnyi legelőilletőséghez 5844,40 holdat hozzá keleti adnunk. Végeredményként 30 416,33 holdnyi legelőjárandóságot kaptunk. Ugyanezt a módszert alkalmazva, a korrigált telekszámok esetén — figyelemmel azonban arra, hogy itt most nem 550,32 a hiányzó telkek száma, hanem a 3140,95 telekszámra vonatkoztatva arányosan több (3140,95 — 2589,16 = 571,79 és így most az 571,79 telekszámra mérjük rá a 10,62 holdat, ami 6072,41 hold és ezt az összeget adjuk hozzá a 25 359,44 holdhoz) — végeredményként 31 431,85 hold becsült legelőjárandóságot számoltunk ki. Mivel e hármas eljárással közel azonos eredményekre jutottunk, azt mondhatjuk, hogy egykori telkeseink legelőjárandóságának mennyisége — a permenet II. szakaszában — kb. 30—31 ezer hold körül mozoghatott.

64 II. A zselléregzisztencia történeti statisztikai vizsgálatához 1. Forrásmódszertani megjegyzések A címben jelzett kérdéskör nem tartozik a hálás, könnyen megoldható feladatok közé. Agrártörténeti — és statisztikai — irodalmunknak lényegében máig is megoldatlan feladata, legalábbis átfogó értelemben. Ezen elsősorban nem is az országos szintézis hiányát értjük, ami — a munka természeténél fogva — még hosszú ideig váratni fog magára. Sokkal inkább a kellő szemléletű és módszeres vizsgálatok elmulasztását. Eddig vagy egysíkúan — a zselléresedés előrehaladása, a zsellércsaládfők számának meghatározása oldaláról — közelítettünk a kérdéskör felé, vagy ha több oldalról próbáltuk is azt megragadni, csupán helytörténeti jelentőséggel bíró, mozaikszerű képet adtunk róla, dé meghatározott szociológiai aspektus nélkül. Meggyőződésünk azonban, hogy éppen a zselléregzisztenica problematikája ad jó lehetőségeket a szociológiai szempontú vizsgálódásokhoz, mivel a háztartások számszerű felmérése, de még a birtoklás viszonyainak feltárása sem elégséges, ha a társadalmi munkamegosztásban betöltött szerepkör, a kereseti-foglalkozási-anyagi viszonyok vizsgálatát elmulasztjuk. Ügy véljük, hogy a problematika megoldását az említett szempontok együttes érvényesítése viheti előbbre. Hiszen a zselléregzisztencia fogalma, amely pusztán feudális-jogi szempontból eléggé egyértelmű, gazdasági-társadalmi aspektusból már meglehetősen sokrétű, finoman differenciált variánsokat takargat. A szemléletileg komplex vizsgálatok igényének valóraváltása a források hasonlóan komplex használatának módszerét kívánja meg. A birtokrendezési periratok e tekintetben már csak részben adhatnak kielégítő feleletet kérdéseinkre. Egyéb forráscsoportok vizsgálatba vonásának támogatásával már gyümölcsözőbben értékesíthetők. Ha ugyanis abból a magától értetődő alapállásból indulunk ki, hogy minden forrást csupán eredeti funkciójának értelme szerint szabad megszólaltatnunk, akkor témánk szempontjából a birtokrendezési periratoknak — értékeik mellett — az alábbi legfőbb hiányai vannak.