Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Közlemények - Móra Magda: A ratio educationis megvalósítására irányuló törekvések Fejér megye népiskoláiban

óta Váí földesura. Ekkor kapta a királynőtől a jezsuiták váli birto­kát. Az akkor még földszintes épület, amelyet ő építtetett át impo­záns kastéllyá, ott állt a falu közepén. Az ő közbenjárására emelke­dett Vál Fejér megye mezővárosai közé. Kegyúri gondoskodását ma is hirdeti a váli templom művészi szépsége. Fehér márvány mell­szobrát, — amelyet Ferenczy István készített, — ma itt ott láthatjuk, s a fájdalmas anya alakjában feleségét örökítette meg Scháffer bécsi festő. A váli temető egyszerű fejfái fölé magasló klasszicista stílus­ban épült mauzóleumban fekete márványtábla jelzi, hogy itt halt meg és itt is temették el. Egyik fia és egyik unokája is alispánjai voltak Fejér megyének. 28 A felsőoktatás ügyéhez bizonyára kitűnően értettek munkatársai, de a magyar falusi iskolák közelebb estek a váli kastélyhoz, mint Bécshez. Amikor a Ratio a falusi magyar gye­rekek oktatásáról beszél, 200 év múlva is az ő meglátásait érzi, az ő szavait véli hallani az olvasó: „Kívánatos volna ugyan, hogy a falusi fiatalság nyári és téli időben egyaránt mindaddig köteleztessék az oktatásban való részvé­telre, míg a mezei munkák végzésére alkalmas kort el nem érte. Ezt azonban csak nagyon kevesektől lehet elvárni. A legtöbb szülő ugyanis gyermekeit, alighogy ötödik vagy hatodik életévüket átlép­ték, földmívelésre, házi munkára vagy más foglalkozásokra fogja." A következőkben a földesúr hangját halljuk, aki „ősidők szentesítette és az állam összességére igen hasznos szokás"-nak és „meghagyan­dó"-nak tarjta a falusi gyerekeknek ezt az idő előtti és fejlődésüket gátló rnunkába fogását. Hogy ezzel az 5—6 éves falusi jobbágygyerek elvesztette a gyerekkor gondtalanságát, még a felvilágosult, humánus gondolkodású reformer sem vette észre, mert a földesúr elsősorban a helyes edzési alkalmat látta benne. Ez segíti ugyanis a gyereket „korán" hozzászokni „egész életfolyásán elviselendő nehéz munká­hoz." A tanulókkal meg kell ismertetni a latin és német nyelv ele­meit is. Ezt lehet tanítási időben is, de lehet „magánórákban" . . . „azoknak, akik erre a tanulmányra rászánták magukat" Ha már az egész ifjúság együtt van", úgy célszerűbb a magánórás megoldás, bizonyára azért, hogy a nagyobb közösség, amely a szűkre szabott tanítási időben az elemi ismeretek elsajátítására is alig képes, emiatt ne kerüljön hátrányos helyzetbe. „Ha a tanulók nagy része a mezei munkákra szétoszlik, célszerű lesz ennek a két nyelvnek gyakorlását a többiekkel a különben tanításra szánt órákban folytatni," bizonyá­ra azért, mert a maradó kevesek alkotják a rendszeresen iskolába járók kis csoportját, így velük lehet eredményt elérni. Az év nagy részében hiányzók a nyelvek esetében soha nem tudnák utolérni társaikat, sőt akadályoznák a többiek haladását, visszahúzólag hat­nának rájuk. — A két nyelv a népiskolában egyébként is csak mel­lék —, illetve rendkívüli tárgy. — „Hogy azonban az ifjúság többi része a tanultakat azalatt, míg az iskolától távol van, el ne felejtse, s a télen fáradsággal összegyűjtött ismereteket nyáron el ne szórja," nagyon célszerű lesz, ha ünnep- és vasárnapokon a lelkész által vég­zendő keresztény vallásoktatás előtt vagy után a tanítómester abból, amit télen tanított, rövid ismétlést tart. 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom