Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Strasszer György: Pártviszonyok és politikai küzdelmek Fejér megyében a népi demokratikus átalakulás időszakában II.

módszereiket. A párt megyei vezérkarának szóvivői ország-világ előtt kinyilatkoztatták politikai hitvallásukat, stratégiájukat és taktikájuka. Politikai alapállásuk változatlanul a polgári demokrácia megerősítését célozta, élesen szembeszálltak a munkáspártokkal, mérhetetlenül visszaéltek a nemzeti és a vallásos érzülettel és az ország előtt álló halaszthatatlan gazdasági feladatokról, a személyi problémák intrikus és gyűlölködő felvetésével és a pozícióharcok élezésével terelték el a figyelmet. A bátorságot ehhez a gazdasági élet növekvő nehézségeiből, a tömegek hangulatának romlásából és az ellenforradalmi erők helyenként tapasztalható aktivizálásából merítették. A koalíció országosan kiéleződő válsága tehát különösen súlyos tünetekben jutott kifejezésre Fejér megyében. Mindez megkövetelte a munkáspártok együttműködésének erősítését, a vitás kérdések korrekt megoldását. Mindenekelőtt a „B"listázás körül adódott félreértéseket kellett tisztázni. A két párt között természetesen voltak nézeteltérések a tisztogatás méreteit és mélységét illetően, de nem vitatták annak szükségességé. A Szociáldemokrata Párt különösen azt sérelmezte, hogy képviselőit nem vonták be a megyei létszámcsökkentést vizsgáló és megállapító bizottságiba, a párt sem a megyei, sem a városi ,,B"-lista bizottságban nem kapott képviseletet. Ez ellen a párt tiltakozott. ,,Az SZDP vezető pártja az országnak és Székesfehérvárott tagjainak számát és szervezettségét tekintve az első helyen áll. Ebből önként következik, hogy a másik két vezető párttal egyenlő arányban jogosan követelhet helyet magának a ,,B"-lista bizottságokban. A tömegek bizalma pártunkra ruházta ebben a városban és megyében a vezetést, és mi vállaltuk és vállalni akarjuk a felelősséget is."

78 A párt figyelmein kívül hagyása a bizottságok összeállításénál kétségtelenül komoly hiba volt. A kommunisták attól féltek, hogy a bizottságokban összefogás jöhet létre egyes párttagok kölcsönös védelmére a szociáldemokraták és a kisgazdák között, amint az már személyi kérdésekben korábban is előfordult. Ez az aggály indokolt volt annál is inkább, mert a Szociáldemokrata Párt egyre nagyobb számban vonta be tagságába a leépítendőket.

79 Ez a lehetőség azonban 1946 nyarán kisebb mértékű volt, mint a két munkáspárt közötti szakadás veszélye, abban az esetben ha a párt félreállítva érzi magát üyen fontos kérdésben. Ez a szociáldemokraták balszárnyával való együttműködést is veszélyeztette, ami pedig védtelenné tette volna a két munkáspártot a kisgazdák támadásaival szemben, vagy a szociáldemokratákat ténylegesen is a kisgazdák karjaiba taszította, azáltal a kommunistákat az elszigeteltség helyzetébe sodorhatta volna. A szociáldemokraták reklamálására hamarosan orvosolták a mulasztást.

80 A munkáspártok megyei és járási vezetőségei ebben az időszakban további erőfeszítéseket tettek arra, hogy a miegyében létrehozzák és megerősítsék a Baloldali Blokk pártjai együttműködésének szervezett formáit helyi szinten is. A Kommunista Párt megyei bizottságában úgy látták, hogy a pártközi összefogásnak ez a formája a megyében még nem érett meg, főleg a három partner szervezeti gyengesége miatt.

81 A baloldali erők egységének, akcióképességének