Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Farkas Gábor: Fejér megye politikai viszonyainak vázlata a dualizmus korában

függetlenségi Tolnay Lajos került. A népi nyomás azonban megbénította abbeli tevékenységét, hogy politikáját összehangolja a vagyonos osztályok képviselőivel. Lényegében a székesfehérvári munkástanács volt a helyzet ura Fejér megyében is. Február végén, március első felében a földreform munkálatait készítették elő. A polgári kormányzat igyekezett kihasználni az intézkedés hatását, és abból politikai tőkét kovácsolni. Szinte minden faluban, majorban pártszervezkedés folyt. A függetlenségiek, kisgazdapártiak, keresztényszocialisták, szociáldemokraták sorra hozták létre szervezeteiket. Kitűnt, hogy a polgári pártok politikai programja mellett jelen van a baloldali szociáldemokrata tanítás is. A majorokban hamarosan termelőszövetkezetek alakultak, jóval a proletárdiktatúra kikiáltása előtt. Amikor a Tanácsköztársaság megalakult, és annak megyei szintű hatóságát létrehozták, kézenfekvőnek bizonyult, hogy a munkáskatona- és földműves tanács a hatalmat a korábbiak szerint gyakorolja, és élére Horváth Jánost állítsa. A hatalomból végleg kiszorult nagybirtokososztály, a városi és falusi burzsoáziával együtt a proletárdiktatúra megdöntésére készült. A konzervatív politikusok nagy része elmenekült a megyéből, és a Tanácsköztársaság államhatárain kívül szerveződő ellenforradalmi csoportokban tevékenykedett. A megyében és Székesfehérvárott a proletárdiktatúra elleni megmozdulásokat a második, harmadik vonalbeli politikusokra, vagy községi, városi vezetőkre, gazdatiszteikre, megyei tisztviselőkre, papokra és a Tanácsköztársasághoz nem csatlakozó, de a városban tartózkodó monarchista tisztekre hagyták. Az ellenforradalom kitörésének veszélye március 21. után Székesfehérvárott és a megyében nem csökkent, sőt néhány hét múltán már nyílttá is vált.