Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Farkas Gábor: Fejér megye politikai viszonyainak vázlata a dualizmus korában

A 176 főnyi virilista tagság 95 %-a nagy- és középbirtokos. Természetes, hogy az agrárérdekek képviselete volt az első számukra. A megyei törvényhatósági bizottság másik, választott része, jórészt ugyancsak a konzervatív elemek támasza volt. Ezek zömét a birtokos elem (ide soroltam az elmúlt évtizedekben birtokot szerzett ügyvédeket, kereskedőket) és a hivatalnokvilág adja. Politikai szemléletük nagyban megegyezik a mágnáskörök álláspontjával. Ha a vagyonos rétegek egymás között torzsalkodtak is, de osztályhelyzetükből kifolyólag a politikai krízisek idején azonos platformra jutottak. Ez kiütközött az első világháború idején, a népmozgalmak elleni közös fellépésben, majd a polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság ellen szervezett széles körű akciókban. 1918—1919 fordulóján három politikai erő — a konzervatív nagybirtokosok, a függetlenségiek és a szociáldemokraták, — hatott Fejér megye lakóira. A konzervatív politika a novemberi népmozgalmak idején vereséget szenvedett, és a hivatalos vármegyei életből kiesett. November 22-én Károlyi Józseffel együtt a megye és a város éléről eltávolították a monarchista elveket valló főtisztviselőket. Befolyásuk azonban erősebb volt annál, semhogy azt a polgári demokratikus kormányzat újonnan kinevezett tisztviselői ellensúlyozni tudták volna. A konzervatív politikusok az ellenforadalom permanens képviselői, s tevékenységükkel, — a polgári demokratikus kormányzat elleni fellépésükkel, — állandó veszély hordozói. A függetlenségiekből álló megyei vezetőség a hatalom megtartása érdekében két irányban volt kénytelen védekezni. A népi követeléseknek hangot adó Szociáldemoikrata Párt épp olyan heves támadást vezetett ellene, minit a konzervatív nagybirtokosság. A szociáldemokraták kezdetben kimaradtak a megyei és a városi nemzeti tanácsból. Helyette a munkáskatona- és földműves-tanácsot tekintették olyan szervnek, amely a népi követeléseket felkarolja, és a polgári kormányzat képviselőinek ellenállásával szemben is realizálja azokat. A konzervatív nagybirtok és a polgári kormányzat a magántulajdon védelmére politikai szövetséget köt. A vagyonos osztályok blokkja a radikális népi politika érvényesülését kívánja megszüntetni. Február 3-án, a törvénytelenül összehívott megyegyűlésen e blokk bizalmatlansági indítványt tett Berinkey Dénes kormánya ellen. Ez a nyílt ellenforradalmi fellépés egyben jeladás is volt az országszerte szerveződő vagyonos osztályoknak. A Fejér megyei ellenforradalmi megmozdulást a székesfehérvári munkástanács erélyes intézkedése követte, amely a hatalmat február 5-én kiragadta a burzsoázia és a birtokos osztály kézéiből, és átadta egy hattagú testületnek. Ezután a baloldali szociáldemokraták által képviselt következetes népi politika a proletárdiktatúra útját egyengette. Ez azonban a vagyonos rétegeket az ellenforradalom táborába sodorta. A hatos direktóriumot február 15-én újra a polgári közigazgatás szakemberei váltják fel, de a közélet területéről a munkástanácsot már nem lehetett kiszorítani. A városi főispán-kormánybiztos a szociáldemokrata Horváth János lett, aki lényegében a hatos direktórium szellemében kormányozta Székesfehérvárt. A megye élére a