Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Balázs László: Az ipari és kereskedelmi tőkefelhalmozás a XIX. század első évtizedében Fejér megyében

pén annak 1834. évi megerősítésében is —, hogy engedély nélkül sok zsidó települt le Lovasberényben, és csak azt köti ki — a kancellária rendeletével ellentétben —, hogy a le települteket jelentsék és minden újonan települő egy arany dukátot fizessen 'be az uradalmi kaszszába.

75 Így nem csoda, ha a zsidóság száma jelentékenyen megnövekedett. Még az 1848. évi összeírásnál is sok olyant találnak az összeírok Fejér megyében, akinek nincs letelepedési engedélye. Kifogásolja az emlékirat a zsidóság vállalkozó szellemét, amely nyelvek és áruk ismerete nélkül minden üzletnek neki vág, s hogy önnek a vállalkozói szellemnek nincsen határa. Eleinte több apró bevásárlással hitelt szerez, azután utat tör magának a nagy üzletekhez is. Azt a módot is kárhoztatja, hogy a zsidó kereskedő a nagyon magas árakat megszabja, azután enged az árból. Kifogásolja a házalást, amelyből a legtöbb zsidó él; ez a cselédekkel és az alsó néposztállyal hozza össze őket, akiket a zsidók rábeszélnek a vételre. A házalás a legjobb módja annak, miiképpen lehet a lopott holmin túladni. A zsidók összetartozása félelmetes; a nagykereskedők hamis úton jutnak vagyonhoz; olcsón vesznek mindent, s mindig a csődre gondolnak. Ha szükségük van árura, a bécsi vagy prágai zsidóktól szerzik be. Kifogásolják végül, hogy hamisításaikkal megkárosítják a gyapjú- és borkereskedelmet.

76 Mindezek részben igazak, részben túlzottak voltak. Akik úgy voltak kénytelenek élni, mint a zsidóság, azoknak a megélhetésért sok mindent meg kellett tenniük. Sombart állapítja meg: a kapitalizmust az állam, a földesurak és az idegenek alakíthatják ki. Ez utóbbiak, minden előírástól függetlenek, a közéleti szereplésből ki vannak zárva, hasonlóképpen a földszerzésből is. Ezért vetik rá magukat a kapitalista jellegű kereskedelemre és pénzüzletekre. ,,Az idegeneknek nincs múltjuk, jelenük, csak jövőjük van."

77 Nem alaptalan az emlékiratnak az az észrevétele, hogy a zsidóság szoros kapcsolatot tart fenn az ausztriai és a csehországi zsidósággal. A magyar burzsoázia kifejlődését az osztrák kap csőlátóiknak köszönheti. A zsidóságnak e kereskedelmi kapcsolata volt az előzmény ahhoz, hogy a szabadságharc leverése után a magyarországi iparba közvetlenül is behatolhasson az osztrák burzsoázia, s a kapitalizálódásból döntő részt akart és tudott is magának biztosítani. Az osztrák burzsoáziához a magyar zsidóság volt a kapocs. Az önkényuralom alatt (1856-ban) készített ipartörvény-tervezet alkotói nem ok nélkül mutatnak arra rá, hogy Magyarországon attól tartanak, hogy a zsidóság beözönlését fogja jelenteni az iparszabadság, az ipari és kereskedelmi vállalkozás területén.

78 Az emlékirat javasolja, miszerint szorítsák meg a zsidók házalás! jogát és engedélyét, hogy ne vehessenek a városokban házat, ingatlant, s kívánják meg a zsidóságtól is az iparban és a kereskedelemben a tanulóéveket. Ne engedjék meg, hogy hitelezőiket kijátsszák, hogy borral és dohánnyal ne foglalkozhassanak és meg kell akadályozni, hogy csempésszenek. Az emlékirat azonban nem érhette el célját. Az országgyűléseken szabadelvű szelek fújnak. Az ország gazdasági életének előmozdítása céljából az 1840. évi országgyűlés megalkotja a