Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Czakó Sarolta: Székesfehérvár szabad királyi város igazgatása 1688 – 1740.

a székesfehérvári tisztségviselésben. Kränzer memorandumában egy sor olyan javaslat szerepelt, amely a város jogi helyzetének rendezésére, gazdasági helyzetének megszilárdítására, a telepítéspolitikára és általában a stabilizálás lehetőségeire vonatkozott. Ilyenek: a városi tanács hatáskörének szabályozása, a szállítások megszervezése az építkezések érdekében, országos vásár megrendezése, a katonai beszállásolásek korlátozása, Cheverelli megfékezése, a katonák megfegyelmezése, é.s a betelepülés, előmozdítása érdekében a környező falvak népének adómentességgel való felruházása.

6 1688 végén, Kränzer leváltását követően Hochburg János Miklós állt a provisoratus élén, majd a következő év júniusában Vánossy Lőrincet nevezte ki a kamara székesfehérvári harmincadosnak. Ö egyúttal a provisori tisztet is ellátta. Az Űjszerzeményi Bizottság 1689 szeptemberében megvitatta a város helyzetét, s egy olyan rendtartást dolgozott ki, amely 28 pontban szabályozta a város helyzetét. Ha ezáltal a város nem is nyert jogokat és szabadságokat, mindenesetre az önkény és bizonytalanság ellenében némi védelmet kapott. Vánossy személyében pedig olyan erélyes, jó szervezőiképességű vezetőt talált a város, akinek irányításával betelepült, gazdaságilag megerősödött.

7 Székesfehérvár a török uralom előtt szabad királyi város volt, s élvezte az e joggal járó kiváltságokat. A török megszállás alatt ezek a kedvezmények veszendőbe mentek. A felszabadulás után pedig a Habsburg udvar nem állította vissza a magyar közjog sierinti állapotokat, hanem a most vázolt módon kormányozta a visszafoglalt területeket. A szabad királyi városi rang hiánya elsősorban azt jelentette a város számára, hogy elveszett az évszázadok óta birtokolt önrendelkezési joga belső ügyeinek intézésében. A szabad királyi városok nem tartoztak sem a vármegye, sem a földesúr joghatósága alá. Adóiknak évi, egy összegben történő megfizetése fejében — amelyet „földesuruknak", a királynak fizettek — szabadon választhatták meg elöljáróikat, a bírót és a tanács tagjait. A tanács önállóan irányította a város életét, ellátta az igazgatási teendőket, felügyelt a közrendre, a jogra, bíráskodott polgárai felett, és önállóan gazdálkodott a város vagyonával. A kamarai igazgatás alatt először is hiányzott a szabad bíróválasztás és a szenátorok választásának joga. Kränzer provisor Areyzaga ezredes tanácsára még 1688 júniusában kieszközölte a budai kamarai adminisztrációnál, hogy állítsanak a város élére bírót és tanácsot. A javaslat meghallgatásra talált, s az inspector Töttösy Lászlót nevezte ki bírónak. Ö volt a felszabadult város első bírája. Ugyancsak kinevezett szenátorrá három magyar és három német polgárt.

8 Nagy különbség azonban választott bírónak lenni, vagy kinevezett méltóságviselőnek. A bíró és a tanács felett ugyanis ott volt a kamarai tisztviselő és a városparancsnok, mint a felsőbb szervek képviselői. Önálló ügyintézésről szó sem lehetett; bármily ügyben jártak is el, csak a jelenlevő felsőbbségekkel egyetértésben cselekedhettek. A provisor pedig éppen azért hívta életre a korábbi önkormányzatnak megfelelő fórumot, hogy az a sok irányú és nehezen megszervezhető feladatok végrehajtásában segítse őt. A polgárság egyáltalán nem volt ura saját városának. 1689-től az úrhatnám Cheverelli meg akarta tiltani, hogy