Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)
Tanulmányok - Czakó Sarolta: Székesfehérvár szabad királyi város igazgatása 1688 – 1740.
magyarok telepedjenek meg a városban, s mindenáron a német telepesek bejövetelét és letelepítését szorgalmazta. Magyarok letelepedését tiltó kamarai rendelet nem jelent ugyan meg, de Budán valóban csak németek kaptáik házat és házhelyet. Székesfehérváron 1689—1690-től lehet számítani a németség nagyobb arányú beköltözését s a német katonai parancsnokok támogatásával a közéletben való fellépését. 1689 májusában a lakosság három jelöltjével szemben a szóba sem kerülő Theisz Keresztélyt nevezte ki bírónak a kamarai adminisztráció. 9 De nemcsak e vonatkozásban érezte hiányát a város az önrendelkezésnek. Hiányzott a város korábbi jogai közül a ius territoriale. Ennek következtében semmiféle befolyása nem volt a birtokviszonyok kialakítására, az elpusztult város betelepítésének irányítására. A földek és szőlők közül sok a császári katonák kezére került, s a legelők a katonai parancsnokokhoz. Az Űjszerzeményi Bizottság által kiadott rendtartás 21. pontja kimondta, hogy a pusztákat, halastavakat és erdőket fegyverváltság ellenében visszaadjak a földesuraknak, s ha a város rendelkezett ilyen birtokokkal, szintén visszakaphatja javait az említett adó lefizetése után. A város azonban szegény volt ahhoz, hogy bármilyen összeget is lefizessen a felszabadulást követő években, s joga nem volt a visszavételhez, bár a legkorábbi időktől kezdve törekedett jogainak visszaszerzésére. 10 Ugyancsak a földesúri jog alapján jutott a város korábban a telekkönyvi jövedelmekhez, amelyek adókból és telekkönyvi díjakból álltak. A föld- és a házadót, a kilencedet (más néven hegyvám - Bergrecht) kifejezetten a földesúri jog alapján szedte be. A kamarai igazgatás alatt azonban a telekkönyvekkel a kamarai adminisztráció rendelkezett. A kisebb királyi haszonvételek hiánya azt jelentette, hogy a város egyrészt jelentős jövedelmektől esett el, másrészt városi üzemek (téglaégető, malom, sörház) létesítésének és működtetésének lehetőségétől is. 11 A város önálló gazdálkodása idején a bor- és sörmérésből jelentős jövedelemre tett szert. Felszabadulása után a katonai parancsnok eltiltotta a várost a borméréstől, s a bormérés jogát magának a katonaságnak tartotta fenn. Később is, amikor a budai kamarai adminisztráció rendelkezett a bor- és sörmérésről, s azt a kamara jogának mondta ki, erős konlkurrenciát támasztott a katonatisztek bormérése, akik még az adminisztráció által kivetett fogyasztási adót (accisa) sem fizették meg. Ami jövedelem felett a kamarai provisorátus alá rendelt tanács rendelkezett, az részben a hadiadóból állt. Ez azonlban csak átfutó összeg volt a városi kasszában, s csupán azért volt fontos, hogy a tanács intézze begyűjtésiét, mert a lakosság közötti arányos felosztást csak a lakosság vagyoni helyzetének alapos ismeretében lehetett elkészíteni. Beszedte a város a különböző kisebb városi vámokat, mérlegpénzeket, piaci díjakat és a polgártaksát, a polgárjog elnyeréséért fizetett összeget is. Az Űjszerzeményi Bizottság említett rendtartása 1689-ben a polgárjog megadásáért fizetett taxát 4,— forintban állapította meg. 12 1690 áprilisában az igazságtalanságok megszüntetésére és a tanács szerint rendezésre váró kérdések eldöntésére a város folyamodványt