Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Közlemények - Kállay István: A székesfehérvári városi kormányzat szervei és személyei (1688 – 1790)

Minden hivatalnál (funkciónál) megvizsgáltam a latin- és németnyelvű elnevezést, a hatáskört és felelősséget, a választás vagy kinevezés körülményeit, az alkalmazási képzettségbeli követelményeket, a társadalmi megbecsülést és fizetést. Ezt követően közlöm a városi tisztségviselők és alkalmazottak általam összeállított névsorait. A felhasznált nagyszámú forrás közül elsősorban a Székesfehérvár város levéltárában őrzött tanácsülési jegyzőkönyveket, levelezőkönyveket, igazgatási és jogszolgáltatási iratokat, az Országos Levéltár családi-, valamint a bécsi Hofkammerarchiv városi iratait emelem ki. Azoknál a méltóságoknál, ahol a forrást nem neveztem meg, minden esetben a városi tanácsülési jegyzőkönyvre támaszkodtam, közelebbről a kétévente Szent György-nap (április 24) körül tartott tisztújítási bejegyzésekre. Nyomtatott forrásokra ciak kevéssé támaszkodhattam, mivel még Károly János: Fejér vármegye története (II. k. 1898) c. munkája sem tartalmaz teljes névsorokat, sőt igen gyakran hibás. A városi tisztségviselők és alkalmazottak általam a következőkben közölt sorai a forrásokban fellelhető összes neveket tartalmazzák. A névsorok a főbb tisztségek viselőinél teljesnek tekinthetők. I. TESTÜLETI SZERVEK Belső tanács A városi kormányzat legfontosabb szerve a belső tanács (Magistrates, Innerer Rat) volt, mely szabályalkotó, végrehajtó és jogszolgáltató tevékenységet egyaránt kifejtett. A tanács- és bírósági ülések elnöke, az Igazgatás feje a bíró (judex, Stadtrichter) volt, kiről e helyen szólunk bővebben. Az első bírót, Tötösy Lászlót, a budai kamarai adminisztráció nevezte ki. A tanács 1688. június 10-én alakult meg, három-három német és magyar tanácsosból állott. A bírót és tanácsot ezt követően az egész polgárság választotta, a kamarai adminisztráció biztosa jelenlétében. A megválasztott bírót és tanácsot az adminisztráció hagyta jóvá.

1 1692-ben került hatalomra, Hiemer Mihály bíró személyében, az a család, mely a városi vezetést a XVIII. század elején a kezében tartotta. 1702-ben Hiemer Mihály mint fehérvári bíró kapott nemességet. A család felemelkedését mutatja, hogy Mihály fia, Sebestyén, 1745-ben a belvárosi Hiemer-házról (5000 Ft), külvárosi és hídvégi házról, fehérvári és iszkai szőlőkről, 326 ökörről, 226 tehénről, 46 lóról végrendelkezett. A belvárosi házat fia, Ignác örökölte, „ki legtöbb vigaszt nyújtott anyjának". Hiemer Ignác Fejér megye alispánja, Tolna megye táblabírója volt, 1781-ben tanácsosi címet nyert. 1802-ben Ignác 222 750 ft, fia János 1810-ben 161 262 ft értékű vagyonról végrendelkezett.

1,a A tanácsválasztás szabadságát 1703-ban, a városi kiváltságlevéllel kapta meg Székesfehérvár. Ettől kezdve az egész polgárság részt vett a kétévenkénti választásban, melyen gyakran kamarai biztos is jelen volt, 1710-ben pl. Häntsch Antal harmincados. A vá-