Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Farkas Gábor: A tőkés viszonyok kialakulásának és fejlődésének néhány kérdése Fejér megyében

ezáltal keletkezett válságot nehezen vagy nem is tudták átvészelni. Különösen a 100—300 holdas gazdaságokban hiányzott a korszerűbb gazdaságszervezés feltétele. E birtokok 39,5 %-a volt bérletben 1869íben, amely az eladósodás, valamint a birtok elvesztésének — az úrhatnám dzsentrik esetében — biztos útja volt. A vagyonát vesztett volt vidéki nemes a megyei közéletben mindig kiemelkedő szerepet Vitt. Ez 1867 után erősödött, és a megyei igazgatás összes terét ők foglalták el. Nagybirtokosoknak a kor szerinti értelemben is az 1000 hold feletti birtokok tulajdonosait tekintik. Ők a megye megművelhető területének 49 %-át, összesen 571 913 holdat birtokolnak, 96 birtoktestben. A nagybirtok (egyházi és világi) tulajdonosai zömmel a történelmi arisztokrácia közül kerülnek ki. Ezek az Esterházy, Lamberg, Győri, Zichy, Cziráky, Batthyány, Brunszvik, Festetich, Széchenyi, Schmidegg, Luzsénszky, Perényi családok. Nagybirtoka van még Fejér megyében a székesfehérvári római katolikus egyházmegye •püspökségének, s a társaskáptalannak, a veszprémi káptalannak, a zirci apátságnak. A feudális nagybirtok néhány évtizeddel korábban még koncentráltabb volt, s ez összefüggött az arisztokrata családok •kevesebb számával. 1843-ban például 32 főnemesi család élt és birtokolt földet Fejér megyében. Számuk ugyanennyi 1828-ban is. Viszont 1809-ben még csak 17, az 1754. évi nemesi összeírás pedig csak 13 mágnást tüntet fel.

i4a A feudális nagybirtok az úrbéri elkülönözések nyomán (jórészt 1856—1861 között) darabolódott el a fentiek által leírt mértékben. A 19. sz. utolsó harmadában az 1000 holdon felüli nagybirtok is válságba kerül. Amíg az 1860-as évekig szinte egyenesvonalú volt — néhány évtizeden keresztül — a modern üzemágak kialakításáig a fejlődés, addig most nehézségek mutatkoztak a munkaerő-ellátottságban, a tőkés mezőgazdasági üzemszervezet további vitelében, a termékek előállításában és az értékesítésben. Holott a nagybirtok volt az egyedüli a hatvanas években, amely a mezőgazdasági termelőerők fejlesztésére gondolhatott. Ujabb jelentős nagyságú területeket fogtak művelés alá (pl. az egész Sárrétet, a Nádas tavat, lecsapolt folyók völgyeit stb.). Az intenzív gazdálkodás egyik jele, hogy a nagybirtokon megszűnik az ugar. Például 1870-re a megyében a szántóföldi terület 29 667 holddal, a szőlő pedig 2681 holddal gyarapodott. A Vetésforgó tartozékaivá váltak a kapásnövények, a takarmányféleségek. A szántóföldi területet nemcsak az ötvenes években még nem hasznosított 5687 hold földdel gyarapították, hanem más, kevésbé jövedelmező művelési ágak rovására is növelték. 1870-re a rét 10 288, a legelő 27 289, az erdő 6894 holddal csökkent.*

5 De nemcsak a nagybirtok, hanem a telkes gazdák is szaporítottak szántóföldi állományukat. Ezek elsősorban gabonatermesztésre rendezkedtek be, és az úrbéri elkülönítések után feltörték a legelőket, s a rétek nagy részét is. 1870-ben a megye művelhető területe 55,8 %-a volt szántóföld, 8,2 %-a rét, 15,5 %-a legelő, 9,6 %-a erdő, 2,7 %-a szőlő és 8,2 %-a egyéb.

46 A túlnyomóan munkaigényes művelési ágak több problémát vetettek fel a nagybirtokokon. A helyi munkáskezeket a gabonatermő