Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Kadácsiné István Sarolta: Fejér vármegye közigazgatása a kiegyezés korában (1860 – 1871)

is magamat. . . ilyen nemű szövetségbe . . . nem avatom." 43 A megyei önkormányzatnak még a látszatát sem engedélyezték, holott a községekben a tisztviselő-választásnak szabad utat engedtek. Ennek nyilvánvalóan az volt az oka, hogy el akarták kerülni azt, hogy a megye — ez a régi és nagy tekintélyű intézmény, mely négy évvel ezelőtt hajlíthatatlanul kiállt az 1848-as alkotmány mellett — politikai és közigazgatási kérdésekben nyilatkozhassék. Lehet, hogy ennek indoklását a centralisták fegyvertáraiból vették elő. A centralisták ugyanis a községi önkormányzat, mint kifejezetten közigazgatási autonómia mellett törtek lándzsát, s a megyét közvetítő fórumnak tekintették a község és az állam között.

44 A nehézkes közigazgatási és törvénykezési ügykezelés egyszerűsítése érdekében a főispán által létrehozott bizottság javaslatot dolgozott ki, amelyben már felvetődött a közigazgatás és törvénykezés szétválasztásának gondolata. A fennálló rendszer ezt nem tette lehetővé, így csak az alaki ügykezelési szabályokat egyszerűsítették és — a nagy ügyforgalom miatt — a személyzet számát növelték. Ehhez azonban helytartótanácsi engedélyre volt szükség, ami éppen nem az egyszerűsítés irányába hatott.5 A főispán a pontosabb intézkedések érdekében az eddig külön kezelt közigazgatási és árvaügyi számvevőségeket egyesítette.

46 Sok panasz érkezett a községektől a jegyzők ellen. Ezek kivizsgálására a főispán egy bizottságot hozott létre az első alispán vezetése alatt, s felhatalmazta, hogy szükség esetén mentse fel, vagy cserélje ki őket.

47 Nem segített azonban ez sem sokat a hangulaton, ami a községekben uralkodott. A lakosság sok enyhülést nem tapasztalt az önkényuralmi rendszerrel szemben, hisz a császári és királyi pénzügyi közegek ugyanúgy erőszakkal követelték az adókat, ami ekkor a fagy- és aszálykár miatt még súlyosabb terhet rótt rájuk. Az adómegtagadás, a pénzügyőrök bántalmazása gyakori volt. A tárnokmester több ízben felhívta a főispánt, hogy támogassák az adóhivatalnokok munkáját, az eljárás gátlóit és a tettlegességre vetemedőket pedig a büntető törvényszékek ne hagyják büntetlenül.

40 A velencei közbirtokosság a személy- és vagyonbiztonság biztosítása miatt fordult a főispánhoz, mivel a községben „földesurak elleni veszélyes lázító ingerültség" harapózott el.

49 Az 1868-os háború híre megzavarta a megye lakosságának hangulatát. Ezért előzetes biztonsági intézkedésekre különösen szükség volt. A kancellária felhívta a főispánokat, hogy megfelelően őrködjenek a közrend felett, nehogy zavart keltő elemek a válságos helyzetet kihasználják, és társadalmi rend ellenes izgatás történjék. A tárnokmester körlevele pedig azért szólította fel éber figyelemre a főispánokat, hogy az országgyűlés szünetelése miatt hazatérő követek választóikkal érintkezésbe lépve, nehogy azokra nyomást gyakoroljanak, s így próbáljanak nyilatkozatokat és petíciókat előidézni ,,a közügyek fejleménye" tárgyában. A közbiztonság érdekében megszorították a fegyverviselési engedélyek kiadását is. 50 Fejér megyében ezekben az években a hangadók, a politikai törekvések megfogalmazói már a nagybirtokosok lettek, s hatalmi súlyukkal siettették a kiegyezést. Siettették azt a középbirtokosok és