Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Kadácsiné István Sarolta: Fejér vármegye közigazgatása a kiegyezés korában (1860 – 1871)

az anyagilag tönkre jutott volt birtokos nemesek is, akiknek érdekében állt, hogy az abszolutizmus alatt működő tisztviselőket felváltsák. Az utóbbi rétegnek gazdasági és politikai súlytalanodása miatt egyedüli érvényesülési útja a hivatali állások elfoglalása volt. A Madarász József mögé sorakozott elemek is elvesztették 1867-ig ellenzéki politikai jelentőségüket.

51 5. A megyei bizottmány működése a kiegyezés után (1867 ápr.—1871. dec.) Az osztrák—porosz háború következtében elnapolt országgyűlés 1866. november 19-én, a békekötés után folytatta munkáját. A kiegyezés, melynek alapfeltételeit az országgyűlés már az elnapolás előtt írásba foglalta, az uralkodó hatalmi helyzetének megyengülése folytán megvalósuláshoz közeledett. 1867. februán 18-án gróf Andrássy Gyula miniszterelnöksége alatt megalakult a felelős magyar minisztérium. Ennek következményeként értesítette a megyét Majláth György a kancellária megszűnéséről, báró Sennyey Pál pedig arról, hogy a helytartótanács „vezényletétől" felmentették.

52 A közigazgatás folyamatos működése érdekében Andrássy körrendeletet bocsátott ki arról, hogy a közigazgatás teljes átvételéig, március 10-ig minden intézkedés, rendelet hatályban marad, és a hatóságok folytatják működésüket.

53 A minisztérium némi változtatásra kért felhatalmazást az országgyűléstől az 1848-as törvények vonatkozásában, mivel azok nem mondták ki a megyének azt a jogát, hogy bizottmányát újra válassza,, s a tisztikarra nézve sem általános tisztújításról, hanem csak a támadt hiányok pótlásáról szólt. Az országgyűlés határozattá emelte a minisztérium előtérj esztvényét a köztörvényhatóságok visszaállítása tárgyában. Ennek értelmében a megyéknek az 1861-es bizottmány tagjait kell összehívni, amely a végleges rendezésig az 1848: XVI. tc. által ráruházott jogokat gyakorolja. A bizottmány a főispán kijelölése alapján szabadon választja a tisztikart. A megyei törvényszékek elnöki feladatait az alispánok látják el, a többi tag tisztújítás alá tartozik, kivéve a telekkönyvi hivatal személyzetét, mivel itt folytonosság és különös szakképzettség szükséges. Előírták, hogy a megyei törvényszékek működését az állandóság jellemezze. A tanácskozások kizárólagos nyelvéül a magyart rendelték. A megyék végleges megszervezésének igényére utalt az a rendelkezés, amely kimondta, hogy a bizottmányok és a tisztviselők csak az új törvényi rendezésig maradhatnak helyükön, illetve állásukban.

54 1867. április 25-én az 1861-es bizottmányi tagok, a hivatalban levő tisztviselők és számos nagybirtokos jelenlétében Szőgyény Marich László főispán székfoglaló közgyűlést tartott. Értékelte az alkotmányosság visszaállításának jelentőségét, és ezzel a megyei intézmények felélesztésének lehetővé tételét. Horváth László az 1865ben bizottmányi tagságot szerzők nevében lemondott, mivel a rendelet szerint az 1860—61-es bizottmányt kellett kiegészíteni. A lemondottak alkalmasint azokkal a személyekkel azonosak, akikkel 1865 őszén kiegészítették az 1861-es bizottmányt.

55