Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Életrajzok - Farkas Gábor: Újabb adatok Balogh Jánosnak, a Székesfehérvári Forradalmi Törvényszék vezető vádbiztosának élettörténetéhez

csapat vonult a földekre. Balogh János kb. 30 év múlva azt írja erről, hogy valószínűleg ők akadályozhatták meg az akasztást.) Tüköry itt is kommunistát keresett, hisz azt kiáltotta: „Melyik a kommunista?" Ismét Velinszky Lászlóra céloztak, hisz a köztudatban az terjedt el, hogy ő a kommunista. — Majd Katona Nándorra mutatott rá egy barna és sovány főhadnagy, s ezt mondta: ,,Ezt a büdös zsidót valahonnan ismerem." Az állomásról Gaál hadnagy jött. (A foglyok szerint Gaált Bandinak nevezték a tisztek, aki Gál Gaszton fia lett volna.) Ezután a foglyokat az állomáson egy vasúti kocsiba zárták, de Szeitl és Surmics fehérvári rendőrök velük maradtak. A tisztek az állomás épületében tanácskoztak, majd 20 perc múlva visszatértek. Tüköry Velinszky Lászlót szólította és a vele összeláncolt egyént. Hamarosan fegyvercsörgés és Velinszky fájdalmas kiáltása hallatszott. A vasúti kocsiban lévők azt hitték, hogy meggyilkolták őket. Velinszky azonban halott-halvány arccal visszatántorgottEzután Balogh János és Steiner Géza következett. Őket a vasúti raktárba tuszkolták, ahol feléjük szegezett fegyverekkel álltak a tisztek. „Letérdelni, lefeküdni" — ordították, majd bikacsökkel, korbáccsal verték őket. Ezután a raktárban lévő deszkafal elé állították a két megkínzott és egymással összeláncolt embert. Közben gúnyolták őket: Balogh Jánosnak az ütések alatt kiabálták:: „vádbiztos elvtárs ... — még ma felakasztunk". Balogh úgy érezte, a halál neki és a többi fogolytársnak is megváltás lenne. Vissza is vágott nekik bátor szavakkal: „Felakaszthatnak, agyonlőhetnek, nem félek." Pedig a szenvedés, a gyötrelem, a kínzások még csak most kezdődtek. Sorra hurcolták ki a vasúti kocsiban ülőket és verték őket véresre. Velinszky Lászlóra mintegy negyven hatalmas csapást mértek, Fábián Félixet már nem zárt helyiségben, hanem az állomáson, a a zöld gyepen kínozták. Öt mezítelenre vetkőztették, a hátára állott Tüköry, majd tiporta, verte. Fábián kérte, hogy öljék meg, de ne kínozzák tovább. Ekkor szurkot hoztak, hogy ráöntsék, majd meggyújtsák. Ettől azonban elálltak, hisz közeledett a siófoki vonat is. A foglyokat átszállították a személyvonat utolsó kocsijába. így érkeztek meg 11 körül Siófokra. Itt már Vértessy Károly várta őket, de délután 5 óráig az állomáson a vonatról lekapcsolt és lezárt kocsiban maradtak. Már Vértessytől hallották, hogy ők a Fővezérség foglyai. így a számukra rögtönzött zárt helyiségbe, a Varasdy— Deutsch-féle magtárba kerültek, ahová Közép-Dunántúlról számtalan embert hurcoltak és zártak össze. A fehérváriak itt találták a balatonfüredieket, akik elmondották, hogy 49 veszprémi emlbert hoztak tegnap, akiket hamarosan elvittek és nem is tértek vissza. Az a hír érkezett róluk, hogy valamennyiüket kivégezték. A fehérváriak Weisz Fülöpöt és a Nádasdy számvevőjét ismerték fel. A vallatást a Fogas szálló pincéjében végezték. A tisztek közül Freiszberger hadbíró százados, Vértessy és Tüköry főhadnagyok, Gaál és Tamásy hadnagy forogtak legtöbbet a foglyok között. A tisztek állandóan ittak, részeg állapotban is vallattak, miközben emberi mivoltukból kivetkőztek és leírhatatlan módszereket alkalmaztak. (Velinszky Lászlóról jegyezték meg: „hogy fara, lába, lábszárai kékek, vörösek és dagadtak voltak.) A fehérvári csoportot Lészay főhadnagy vette