Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Életrajzok - Farkas Gábor: Újabb adatok Balogh Jánosnak, a Székesfehérvári Forradalmi Törvényszék vezető vádbiztosának élettörténetéhez

kezelésbe, ő is Velinszky Lászlót kereste; miközben sorbaállította őket. „Hol van köztetek az a „mindenes". Azt a foglyok nem tudták, kire vonatkozik a „mindenes" megszólítás, így Velinszky sem jelentkezhetett. A fehérvári csoportot megérkezésük után 3 napig este és éjszaka vallatták. Ezek az éjszakai „kihordások" kegyetlenebbek voltak minden addig elszenvedett kínzásnál. A harmadik éjszaka után az éjjeli vallatások megszűntek. A fehérvári csoport mellé került a magtárban Girtler főhadnagy, akit Tisza István meggyilkolásával vádoltak. Öt éjszakánként egy szőlőhegyi hajlékba kísérték. Girtler még akkor is élt, amikor Balogh Jánost és társait visszahozták a fehérvári börtönbe. Ott maradt ugyanis a dunapentelei Gerendai Gyula, aki később elmondotta, hogy a magtárban megjelent Horthy Miklós fővezér, aki a főhadnaggyal elbeszélgetett. Többek között kérdezte tőle: „mit csináljak a főhadnagy úrral." Másnap Lészay hivatta Girtlert, aki többet nem is tért vissza. Gerenday Gyula szerint hasonlóan gyanús körülmények között tűnt el Lészay, Tüköry és Vértessy kezében Velinszky László is. (Balogh János, Steiner Géza, Fekete József, Katona Nándor szeptember 16-án este értek vissza Siófokról.) Bebizonyosodott, hogy a székesfehérvári törvényszékről elhurcoltakat kivégzés és megkínzatás céljából szállították Siófokra. A törvényszék elnöke az elhurcoltak hozzátartozóinak azt mondta, hogy a foglyokat szembesíteni fogják Siófokon több letartóztatottal. A visszatértek azonban egyöntetűen vallották, hogy senkivel nem szembesítették őket, sőt többeket meg sem kérdeztek, miért vannak letartóztatásban. Az ellenforradalom bírósága 1920. október 26-án ítélkezett Balogh János felett. Ekkor 7 évi fegyházbüntetésre ítélték. Ennek kihirdetése után két nappal levelet írt feleségének. Ebben többek között ezt írja: „Bennünket most erőszakosan elszakítottak egymástól, de szeretetünket és együttérzésünket képtelenek széttépni. Az én kötelességem, hogy szélesítsem ismereteimet, s így biztosítsam életem második felének jobb, szebb és eredményesebb voltát. A tietek: hogy büszkén viseljétek sorsotokat, s tisztességemet és becsületemet védjétek a támadásoktól. . . Életeteket a szegénység és igénytelenség szabályai szerint rendezzétek be. Fiacskám hozzon becsületet és díszt az édesapja nevére. Tanuljon szorgalmasan", Balogh az ítéletet már megnyugvással fogadta. Belátta, hogy minden erőfeszítése hiábavaló. Eredménytelen védekezését annak tulajdonította, hogy olyan bírák ítélkeztek felette, akikkel a Károlyi forradalom és a Tanácsköztársaság idején együttműködött. Kövess Emil, Pattantyús Ábrahám János éppen úgy vádolhatók lettek volna, mint Balogh János. Csakhogy éppen ők vádolták most Baloghot és ők is ítélkeztek felette. Az ellenforradalmár kétarcúsága, •— aki a Tanácsköztársaság idején orthodox szocialistának mutatta magát, 1919 őszétől pedig az ellenforradalom bírája, vagy államügyésze — hozta a legnagyobb bajt Balogh Jánosra is. A per lefolytatásáig szenvedélyesen kutattak Balogh János múltjában, házkutatásokat rendeltek el felesége lakásában, hogy a férj korábbi szocialista tevékenységét bizonyíthassák. 1920. május 4-én a börtöncellából feleségéhez kicsempészett levéldarabra azt írta, hogy cellájában Kövess Emil és a katonák kutatást *