Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Kállay István: Székesfehérvár város hitelügyletei a XVIII. század második felében

Kállay István SZÉKESFEHÉRVÁR VÁROS HITELÜGYLETEI A XVIII. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN A városi hitelügyletek vizsgálata igen érdekes feladat. Még ma is kísért az az álláspont, mely szerint városaink a tárgyalt korszakban tőkeszegények és eladósodottak voltak, ilyen ügyletekre nem is gondolhattak. Nagy István a pest-budai manufaktúra ipar kialakulását vizsgálva már rámutatott arra, hogy különösen a városokban az alapítványok, hagyatéki tömegek pénzét rendszeresen kamatosí.tották.

1 E sorok szerzője 1963-ban hívta fel a figyelmet, hogy a városoknak — eladósodásuk ellenére — azért volt pénzük.

2 Komoróczy György Debrecen város igazgatásáról írva arra a következtetésre jutott, hogy a város nem egy esetben magánosok számára nyújtott hitelt, elsősorban az alapítványi és árvapénztár készletéből.

3 Lehet még idézni ezzel kapcsolatban Endrei Walter kiváló munkáját a XVIII. századi magyarországi manufaktúrákról.

4 Kétségtelen tény, hogy ha a városok — így Székesfehérvár — számadásait vizsgáljuk, kevés nyomát találjuk a hitelügyleteknek. Mindenesetre elgondolkoztató, hogy a város 1754-ben 29 142 ft-os készpénzállományt, két év múlva 4045 ft kamatra való kihelyezését jelentette a kamarának. A városi kamarási számadások tüzetesebb vizsgálata is hitelügyletekre utal: 1774-ben 44 638 ft kölcsön beszedéséről, két évvel később 686 ft kamatbevételről olvashatunk. A legszembetűnőbb azonban, hogy a kamarási számadásokban 1770—1777 között összesen 93 845 ft szerepel „visszakapott tőkék" címén. A továbbiakban arra próbálunk feleletet adni, vannak-e nyomai annak, hogy Székesfehérvár város hitelügyletekkel foglalkozott,

5 A kérdés megközelítéséhez mindenekelőtt tisztázandó, milyen pénzeket, pénztárakat kezelt a város, illetve a tanács által megbízott felügyelők, igazgatók. A tanulmány hat pénztárat ismertet, további tagozódása is e szerint alakul: 1. házipénztár 4. szegényházi pénztár 2. háramlási pénztár 5. alapítványi pénztár 3. árvapénztár 6. egyházi pénztár A pénztárak élén kezdetben felügyelők, az 1770-es évektől kezdve igazgatók (administrator) állottak. A házipénztárt a városi kamarás igazgatta. A felügyelők a tanácsnak évente jelentést tettek a pénztárak helyzetéről. A jelentéseket tanácsülésen vizsgálták felül. A felügyelők rendszerint fizetést nem, csak jutalmat (discretio) kaptak. Az árvapénztár felügyelője 1755-ben a kamatra kiadott árvapénzek után egy százalék részesedést kapott.

6