Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Közlemények - Farkas Gábor: Politikai mozgalmak Székesfehérváron a két világháború közötti időben

kai rendszerét, annak mobilitását jellemezték. A virilisták között háttérbe szorultak a liberális — tőkés körök, és ez együtt járt a konzervatív irányzatú városi tőkések előretörésével. A városi ellenzéknek is sok tagja jutott be ekkor a törvényhatósági bizottságba. A főszerepet egyébként az uralkodó körök legnagyobb hatalmú egyéniségei Kari István nagykereskedő és gyáros, Kovács Ferenc gyáros, Kaltenecker Viktor ügyvéd játszották. Végeredményben e triumvirátus körében fogant meg az 1938. évi Szent István év megrendezésének gondolata. A tőkéseknek érdekükben állott a városfejlesztés meggyorsítása, amely ekkor csakis kölcsönök felvételével volt megoldható. A hatalmi csoport már 1930-ban elhatározta, hogy az elkövetkező évek várospolitikáját e cél elérésének rendelik alá és ennek érdekében tevékenykednek. Kapóra jött a polgármester panamája,

26 (Zavaros Aladár) akit gyorsan eltávolítottak a közélet teréről és természetesen a családi kapcsolatok révén hozzájuk a legközelebb álló városi főtisztviselőt, Csitáry G. Emilt választották meg a város polgármesterének.

27 Csitáry G. Emil ezt a koncepciót elfogadta, nagy tehetséggel és hallatlan energiával látott hozzá Székesfehérvár város fejlesztéséhez, amely (valóban a vidéki nagyvárosok sorába) ekkor emelkedett fel. Hamarosan politikai támaszt is kerestek, mégpedig a kormánykörökben. Erre az alkalmat az 1931. évi országgyűlési választások kiírása hozta meg. A város eddigi képviselője, Károlyi József e cél érdekében már betegségénél fogva sem tudott volna eredményesen tevékenykedni, de Károlyi József nem volt kormánypárti sem. 1926-ban a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt nevében szerezte meg a város mandátumát. Károlyi József belátta, hogy helyzete Székesfehérváron tovább tarthatatlan, megválasztásának nehézségeiről vallott nézeteit Széchenyi Viktor főispán tendenciózusan erősítgette is előtte. A Károlyi család egyik összejövetelén abban állapodtak meg, hogy rokona Károlyi Gyula, ekkor külügyminiszter, a kormányzó legszűkebb kabinetjének tagja kapja meg a mandátumot. A városban ugyan elterjedt az a hír is, hogy esetleg Wekerle Sándort kérik fel erre, akit egyes körök már régóta fel kívántak léptetni. A külügyminiszter beleegyezése folytán azonban ez elesett, éppúgy, mint az a variáció, hogy Székesfehérváron Hunyadi Ferenc és a móri választási kerületben pedig Wekerle induljon. (Wekerle Sándor ugyanis móri születésű.) 1931-ben Károlyi Gyulát sikerrel mandátumhoz juttatták.

28 Legnagyobb ellenfele a polgári ellenzék részéről a Független Keresztényszocialista Párt néven fellépő Ketskés Elek volt. A szociáldemokraták politikai súlya tovább csökkent; ennek ellenére a Ketskés párttal nem léptek fúzióra. Ketskés kezdetben, azaz a választási küzdelem első fázisában népszerű volt; a kisgazdák, vasutasok, hivatalnokok, sőt az agrárproletárok is támogatták .A mandátum megszerzésétől — a külügyminiszter ellenében — saját politikai csoportja ütötte el. Ketskésben ugyanazt az akarnokot látták, akikből tucatszámra volt az országgyűlésben, aki viszont 1919 óta minden választásnál készült a mandátum megszerzésére. Végül is, a választási küzdelem során a keresztényszocialista párti sajtó szedi ízekre és cáfolja meg programpontjait.

29