Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Közlemények - Farkas Gábor: Politikai mozgalmak Székesfehérváron a két világháború közötti időben

sincs. Ismeretes, hogy a városban nem élnek olyan nagybirtokosok, ahol tömegesen el tudták volna helyezni a munkaerő felesleget. A városi nagybirtok is bérletben van, a bérlők zöme agrárproletár, (törpebirtokos) vagy kisbirtokos paraszt. A város 1920 nyarán egyensúlyba akarta hozni kiadását-bevételeit. Ehhez nagyobb mérvű bevételt tervezett. Elhatározta, hogy 100 %-osan felemeli a városi földek utáni bérleti összegeket, amelyet két évre visszamenőleg, de még 1920 nyarán, aratás után be is hajt. Az érdekelt 1091 bérlő megtagadta a felemelt bérlet megfizetését. A város azonban pert indított, és a bíróság természetesen a bérlők hátrányára foglalt állást. Ez a város legszegényebb rétegének gazdasági lesüllyesztését hozta magával, amely az 1921—22. évi ellenzéki mentalitású mozgalmakat erősen befolyásolta, és természetes, hogy ezek a legradikálisabb ellenzéki tábort támogatták.

20 1922-ben volt az utolsó titkos szavazás Székesfehérváron, így szavazataikat a hatóságoktól való félelem nélkül is érvényesíteni tudták. Az ellenforradalmi rendszer első éveiben az ellenzék a kisbérlők sérelmeit számtalan esetben interpellálta a városi közgyűlésen, de különösebb eredmény nélkül. Említettem, hogy a városi közgyűlés a színtere az ellenzék és a kormány hívei összecsapásainak. Az ellenzék alatt természetesen a polgári ellenzéket kell érteni, amelyet Holly Géza ügyvéd vezetett. (Holly Géza 1898-ban nyitott ügyvédi irodát a városban és intrazingens függetlenségi eszmékkel átitatott gondolkodásával hamarosan a politikai élet ellenzéki oldalán talált helyet. Tíz év múltán (1908) a függetlenségi és 48-as párt elnöke. A dualizmus idején radikális gondolkodásmódjával kiemelkedett a városi politika tespedt világából. Ö alapította a ,,Városi párt" elnevezésű ellenzéki csoportot, amelynek nagy szerepe volt a várospolitikában,

24 de az országgyűlési választások során már nem tudta a pártot összefogni, hogy egy ellenzéki jelöltet támogasson. A szociáldemokraták ugyanis nem voltak hajlandók a városi pártot támogatni. 1929^ben a városi törvényhatósági választások során a polgári ellenzék részéről érkezett részükre ajánlat, hogy munkások és polgárok blokkja címén induljanak a kerületi választásokon. A szociáldemokrata vezetők azonban nem reagáltak erre, hanem maguk indultak ezzel az elnevezéssel.) Egyébként a törvényhatósági választások is a városban meglevő 3 fő politikai erő meglétét hozták a felszínre. Az uralkodó körök a „polgárok pártja, az ellenzék a „városi párt", a szocdemek pedig — mint fentebb említettem — a munkások és a polgárok pártja néven indult. A polgári párt itt is abszolút győzelmet aratott, de az ellenzék is jelentős erőket vonultatott fel. (A városi párt nevében 1069, a polg.-k és munkások pártja nevében pedig 1155-en szavaztak.) A szociáldemokraták ismét felsorakoztatták az agrárproletariátus nagy részét. Ezt különös figyelemmel kell kísérni, mert az 1926-os országgyűlési választáson a szocdem. jelölt 820 körüli szavaztot kapott, majd 1931-ben pedig 620 körülit.

25 E választásokon az agrárproletariátus a polgári ellenzéki csoportoknál csapódott le. A harmincas évek városi politikai életének nyitánya az 1929. évi törvényhatósági választás volt. Ez már kicsiben jelezte azokat az erőáttolódásokat, amelyek a harmincas évek politi-