Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)

Tanulmányok - Kállay István: Székesfehérvár haszonvételei 1688 – 1790 között

ben, fogadókban. A városi fertálymesterek, illetve később az őrmester és a kapitány ügyeltek e rendelkezés betartására. 1732-től kezdve a fogadósoknak jelenteniük kellett a náluk megszállt vendégek névsorát. A kockázás és hazárdjáték — különösen a ferbli — tilos volt a mérésekben és fogadókban. 1756-ban Hirsch Józsefet kitiltották a városból, mivel hamis kockával játszott. Tilos volt a kocsmákat és fogadókat istentisztelet idején nyitva tartani; a tilalom megszegéséért 12 ft vagy 32 pálca büntetés járt. Braun Mátyás 1773-ban 16 botot kapott, mert istentisztelet idején bort mért. 1776-ban Vailand Xavér Ferenc plébános kérésére április 28—május 27 közötti időben zárva voltak az összes tavernák.

66 A nyilvános táncot (saltus publicus) a tanács általában nem nézte jó szemmel. Miután azonban elkerülhetetlen, hogy ahol bort mérnek, táncoljanak is, az 1760-as évektől kezdve megpróbálta ellenőrzése alá vonni. 1762-ben megtiltották a Keiner Ferenc házában levő borkimérésben a táncot és zenét, mivel a csapos és a pincér a Koronában egy pásztort megvert és 26 ft-ját elvette. 1770-ben külön tanácsi határozat született a babonaságokról. Polgár 12 ft, zsellér 32 pálca büntetés terhe mellett nem változtathatott ruhát Miklós, Aprószentek, Luca és más napokon, nem vehettek ez alkalomból mustármagot és vesszőkorbácsot a kezükbe, mert „ezen babonaság a lélek kárhozatát szolgálná". Az 1770-es évektől kezdve farsangkor megengedték a nyilvános táncot a fogadókban. A bérlőnek 10 ft-ot kellett a szegényház javára fizetnie és a táncnál egy tanácsi biztos volt jelen, aki az erkölcsökre és a közrendre ügyelt. Különösen tartott a tanács a verekedésektől. A tánc azonban még farsangkor sem volt szabad este 9 után. A városi pandúrok járták az italméréseket ennek ellenőrzésére. 1785ben a városban tartott 11 táncmulatság után 623 ft-ot vett be a kamarás. Ebből 37 ft-ot a szegényház kapott.

67 II. Ser- és szeszfőzés, -mérés A serfőzés és -mérés a város monopóliuma volt, magánszemélyek csak a tanács engedélyével gyakorolhatták. A többi haszonvételhez hasonlóan, a város a török alóli felszabadulásától kezdve gyakorolta. A jegyzőkönyvek az első évektől kezdve beszélnek a serfőzés félügyelőjéről, aki a főzést és mérést volt hivatva ellenőrizni. Ismert serfőzés-felügyelők: Parragh András. 1693; Hiemer Mihály, 1693; Hehl Gáspár, 1702; Niedermayr Mátyás, 1714.

68 A későbbi időben a serfőzés bérbe volt adva, így a bérletet maga a kamarás ellenőrizte. A serfőzőház építése és fenntartása a várost terhelte. Már az Űjszerzeményi Bizottság 1689. szeptember 15-i utasítása engedélyezte serfőzőház építését azzal a feltétellel, ha a város a tizedbúzát és árpát évente megfelelő áron átveszi, jó sert főzet és illendő áron hozza forgalomba.

69 A kuruc időkben a serfőzőház, romos állapotba került, újjáépítését 1712-ben végeztette el a város. Az építkezéshez való fát Budán vásárolták. Adonyig a Dunán úsztatták le, onnan kocsival szállították.

70 A tanács 1723-ban határozta el az alsóvárosi malom mellett új