Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)

Tanulmányok - Kállay István: Székesfehérvár haszonvételei 1688 – 1790 között

serfőzőház építését- Az építkezés azonban csak 1725 nyarán újabb tanácsi határozatra kezdődött el. Felügyelője Hammer Melchior volt, aki ezért 6 ft discretiot, valamint porcióelengedést kapott.

71 1726-ban már azt olvashatjuk a forrásokban, hogy a serfőzőüstöt át kell vinni az új serfőzőházba. A régi serfőzőház is szerepel a forrásokban, ingatlanok eladásakor, helymeghatározásként.

72 Az új főzőház leltárát 1729-ben tanácsi bizottság, Schlosser Ádám és Khorherr Ferenc belső és Hiemer Sebestyén külső tanácsosok vették fel. A leltár szerint a házhoz egy söröskocsi és három ló is tartozott.

73 A serfőzőház 1757-ben már helynévként szerepel: a ház felé vezető utcáról történik említés.

74 A serfőzőház 1767-ben nagyobb tatarozásra szorult. Ez évben a tanács azt jelentette a kamarának, hogy a serfőzőház igen rossz állapotban van, tatarozás nélkül használhatatlan. A kamara építési engedélye 1767 nyarán érkezett meg.

75 1777-ben került sor az elhasználódott serfőzőüst kicserélésére. A csaknem hat mázsa súlyú új üst 70ft-ba került. A tanács indokként előadta, hogy bor hiányában gyakran kell sört mérni. Ugyanez évben vált szükségessé a sörhűtésre használt fakad felújítása. Az új hűtőszerkezet (refrigeratorium) 14 láb hosszú, 135 láb széles volt, alja 3 collos deszkából készült; 120 ft-ba került.

76 1778-ban a tanács a serfőzőházban levő forráskutat, a következő évben a ház mellett levő rétek gátját renováltatta, 25 ft költséggel.

77 A serfőzőházhoz söröspince tartozott. A régi serfőzőház pincéjét 1728-ban Schlosser Ádám évi 10 ft-ért vette bérbe. 1751-ben említi a jegyzőkönyv a Palotai külső kapunál levő söröspincét, melyet Karácsony Tobak Mihály vett meg, 50 rajnai ft-ért. 1768-ban a söröspince melletti sorompóhoz Brienwaldt Jakabot vették fel kapuőrnek, a következő évben egy verekedéssel kapcsolatban említik a pincét,

78 A serfőzőházat a város alkalmazottjaként dolgozó serfőzőmester vagy önálló bérlő kezelte. Előfordult, hogy a serfőzőmester maga vette bérbe a házat. Az első serfőzőmesterre vonatkozó — sajnos névtelen •— adatok 1693-ból származnak. Július 17-én kelt a „megállapodás a serfőzővel", mely szerint egy akó sört egy tallérért adhatott. A megállapodás azon pontjához, mely szerint a serfőző a városi kocsmában Szent Mihály napig mérhette volna a sört, Vánossy harmincados nem járult hozzá. A következő évben a mestert 12-ft-ra büntették, egy katona megverése miatt.

79 A serfőzőházat 1701-ben Klössl Pál és Wiedenewer Sebestyén a tanács ér a polgárság nevében, egy évre 900 ft-ért Zederer serf őzőmestemek adták bérbe. A tanácsi határozat szerint az év letelte után a város ismét saját kezelésbe vette a főzőházat.

80 1714ben Raberauer Fülöp serfőzőmester tett esküt a tanács előtt. Kötelezte magát, hogy fél főzés sörhöz nyolc mérő malátát ad, melyből 12 vödörnél többet nem főz. Fát, árpát, malátát saját hasznára nem vesz igénybe. A visszamaradó seprőt (Bierwurf) a kamarás utasítása szerint szeszfőzésre használja. A főzött sör taxája vödrönként 1 ft 50 d volt. 1716-ban egy vödör sör ára 2 ft, a bor 3 ft volt. Raberauer idején dolgozott a főzőházban Rohard János is, kinek a főzőházban teljesített szolgálataiért (Preyhaus Dienste) 7 ft 25 d porcióját elengedték.

81 1727-ben egy városi tanácsos, Khorherr Ferenc vette négy évre bérbe a serfőzőházat és a mellette lévő malmot, az összes hozzátartozó eszközökkel: tűzifával, hordókkal, kocsival, árpával, malátával, kom-