Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)

Tanulmányok - Kállay István: Székesfehérvár haszonvételei 1688 – 1790 között

1722-ben a városban lakó nemesek bora után is vödrönként 10 dénárt szedett a város. 1724-ben a tanács két fertálymesternek, Rohard Györgynek és Krismanics Mihálynak engedte meg a bormérést. Az időpontot 15 nappal előbb jelenteniök kellett. 1726-ban a tanács megszüntette Vicenti Ferenc majorsági bormérését, mivel azt nem személyesen (in persona) birtokolta. Polgár is csak abban a házában mérhetett bort, ahol lakott. 1728-ban a bormérő-bódékat nem a kerteknél, hanem a vásártéren állították fel, ahol a lakosok és zsellérek, kiknek szőlőjük volt, saját borukat árulhatták. A boirmérő-házakban záróra után 24 ft büntetés terhe mellett tilos volt tartózkodni.

19 1733-ban a tanács Vánossynénak, kérelmére, más polgárokhoz hasonlóan, saját házában megengedte a bormérést. Ugyanez évben a fertálymesterek fizetésként kapták a bormérési jogot. 1737-ben Vicenti Domokos a tilalom ellenére tűzte ki bormérési cégérét. A tanács három hordó borát kobozta el emiatt. Az elkobzott bort a városi pincébe vitték. Vicenti csak a következő évben kapta vissza bormérési jogát.

20 1743-ban a Demeter-napi vásárban minden polgár szabadon mérhette borát. A következő évben Vánossy Franciska kapott bormérési jogot. A tanács 1746. évi határozata szerint a városon kívül mindenki szabadon eladhatta borát.

21 1749-ben Grünschneckh Ignác takácsmester saját csapost tartott. 1750. szeptemberében a tanács 12 ft büntetés terhe mellett megtiltotta, hogy régi (Wermuth) vagy idei bort újévig kimérjenek. A cégtáblás városi vendégfogadók (Schild-Wirts-Háuser) kivételt jelentettek, ahol a betérő vendégeknek régi bort mérhettek. 1753-ban a tanács csak úgy engedte meg Knitelhoffer Mihálynak a további bormérést, ha polgári házát a zálogból visszaváltja. A következő évi Demeter-napi vásár idején — tehát három napig — háznál is lehetett mustot árulni.

22 1760-ban megtiltotta a tanács, hogy a polgárok házaikban a városi bormérés időszakában, sermérés ürügyén, bort is mérjenek. 1765ben az égettvárosi Braun-major kapott bormérési engedélyt. 1766-ban a Sár-utca házait bevették a hadiadó-kivetésbe. Ebből az következett, hogy az. ottlakók bort mérhettek. A sorompón kívüli kerti házakban, borsátrakban azonban vásár idején nem volt szabad bort mérni. Az 1770-es évektől nemadózóknak, a város alatti házakban lakóknak, tilos volt a bormérés.

23 Állandó viszályra adott okot, hogy a városban más, egyházi és katonai személyek is mértek bort. 1711-ben a város panaszt tett Heister tábornoknál, mert a katonai parancsnok akadályozta a város bormérését, üldözte a bormérőket. 1716-ban a tanács amiatt tiltakozott, mivel Febre ezredes markotányosa bort mért. 1724-ben a katonaság még mindig nem városi bort fogyasztott. 1727-ben Gerstenegger százados, a város kérésére, beszüntette a bormérést.

24 1736-ban a város 12 ft büntetés terhe mellett tiltotta meg, hogy a városlakók a császári szertár őrénél bort igyanak vagy vegyenek. 1737-ben a városban állomásozó három Schmettau-zászlóalj markotányosainak és mészárosainak megengedte a tanács a bor és húsmérést-