Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)

Tanulmányok - Kállay István: Székesfehérvár haszonvételei 1688 – 1790 között

Ennek fejében a katonaság lemondott a szolgáltatásokról. 1750-ben Trikmüler Antal pattantyús mester, megsértve a város jogait, bort mért néhány katonai szálláson. A város földesúri jogaira, az 1681:22. és 1715:34. t. cikkekre hivatkozva tiltakozott ez ellen. 1755-ben a városi tanács úgy határozott, hogy mivel a városnak sok kiadást jelentenek a tiszti szállások és jelenleg bormérése sincs, meg kell venni a Font-házat 1800 ft-ért. A házban három vagy több tiszti szállást, valamint városi bormérést kell berendezni. ,,Ez jobban megtérül, mintha kamatozna" — mondta a tanács.

25 Sok gondot okozott a városnak a prépost bormérése is. 1735-ben a tanács elrendelte, hogy a jurisdictioja alatt álló polgárok és lakosok 12 ft büntetés terhe mellett nem vehetnek bort a prépostnál. Ugyanez évben két tanácsost küldött a város Budára panaszt tenni a préposti bormérés ellen. A következő évben úgy egyeztek meg, hogy a városi bormérés évi négy időszakában a prépost nem mért bort, az év többi részében viszont mindenki szabadon ihatott, vehetett bort nála. 1780ban már a püspöknek volt bormérése. Raimer Antal mesterlegény egy inassal a megengedett idő után a püspöki bormérésben tartózkodván, börtönbüntetést szenvedett.

26 Ugyancsak tilos volt 1751-ben városi polgárnak vagy lakosnak a jezsuita boirmjérésb&n bort inni vagy vásárolni. A jezsuita rendház feloszlatása után borát elárverezte a veszprémi sóhivatal tisztviselője. A város 1774-ben a volt jezsuita borból 3025 ft árát vett meg. 1777-ig a bor a jezsuita pincében maradt, ekkor azonban a püspök kiüríttette azt. Ebben az évben a város 1500 ft-tal még mindig adós volt a jezsuita borért.

27 A város 1715-ben azt jelentette a szőlőhegyről, hogy kevés bor terem. „Hiába van sok szőlőhegy a város határában, nem sok haszon van belőle" — írták. A fehérvári bor ennek ellenére nem lehetett rossz, hiszen 1732-ben 20 vödör városi termésű bort vittek Bécsbe, Lotharingiai Ferenc részére. 1751-ben arról olvashatunk, hogy a város Pozsojiyba küld ajándékba 19 akó bort. 1775-ben azonban, amikor arra lett volna lehetőség, hogy városi termésű bort Svájcba küldjenek, a város nem élt a lehetőséggel.

28 1751-ben a város saját szőlőjét eladta. Az eladást egy öttagú, belső tanácsosokból álló bizottság bonyolította le. A szőlőt Hoffmann Tamás tanácsos, Nagy János bíró és Diuncsek Ferenc városi ügyész (fiskális) vette meg, összesen 425 ft-ért.

29 A fehérvári szőlőhegy rendezése 1728—1740 között történt meg. 1728-ban tanácsi bizottságot (aljegyző, hegymester, küldönc) küldtek ki a szőlők „becsületes felmérésére". Kiadásaik fedezésére 20 ft-ot ] kaptak. 1733-ban rendelte el a város, hogy a szőlőskertek adás-vétele nem érvényes a telekkönyv nélkül. 1738-ban Nagy János tanácsos és Redel Ferenc aljegyző 100 ft-ot, 1740-ben Schinigin József tanácsos 60 ft-ot kapott a szőlőhegy újbóli felméréséért.

30 A szőlőhegy felügyelete a hegymester, őrzése a szőlőcsőszök feladata volt. A hegymesterek, akik mentesek voltak a tized alól, a tanács utasításait hajtották végre. Javaslatukra kezdődött , meg a szüret, illetve engedélyezett a tanács építkezést, árokvezetést. *Az első hegvbíró 1701-ben Tráxler András volt. Öt követte 1727-ben