Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)

Tanulmányok - Czakó Sarolta: Székesfehérvár szabad királyi város igazgatásának története, 1711 – 1740

Aki pedig nem vagyonos ember-, az jobban ráutalt hivatalából származó jövedelmiére, s könnyebben előfordul vele, hogy a communitast illető pénzforrásokat a maga javára használja fel.

2 További feltétele volt a bírói tisztség elnyerésének, hogy a jelölt jóhírű családból származzon, akit a közösség jól ismer, személyében a polgári életmódot és erkölcsöt testesítse meg. Legyen jogban, jártas, írástudó ember. Ez utóbbi szempont azért is fontos, mert a bíró, mint á városi tanács elnöke, jó ítélőképességgel kell hogy rendelkezzen. E mellett törvénykeznie kell, ítéletet kell hoznia, s azt, végrehajtania. A feudalizmus viszonyai között ugyanis az igazgatás és bíráskodás összefonódott, így a városi bíró feladatkörében sem lehet e két tevékenységet külön választani. Bíróvá választása előtt-a jelölt tartozott legalább egy éven át a tanácsnoki tisztséget viselni. Székesfehérvár bírái III. Károly uralkodása idején a következők voltak: 1707—1714 Schinigin Mihály 1714—1724 Hiemer Mihály 1724—1726 Peyerl Lőrinc 1726—1731 Nagy János 1731—1739 Schlosser Ádám 1739—1743 Korcher Ferenc Ezen bírák minid jómódú, iparos vagy kereskedő polgárok voltak, akik a kiszabott feltételeknek megfeleltek. Peyerl Lőrinc például igen nagy köztiszteletnek örvendett. Huszonhat éven át szinte megszakítás nélkül viselt különféle tisztségeket. Több alkalommal volt bíró, helyettes bíró (1710 és 1713-ban), 1720-ban pedig a városi kamarás tisztségét látta el. Kereskedő volt, és annak a Kereskedelmi Társulatnak a tagja, amelynek kiváltságlevelét a tanácsülési jegyzőkönyv bejegyzése szerint 1714. február 9-én hirdették ki.

3 1726-ban bekövetkezett halálakor polgártársai a legnagyobb elismerés és tisztelet hangján emlékeztek meg róla.

4 Jülagy János ugyancsak állandó tanácsbéli polgár volt, aki régi nemesi családból származott- Fiából,Sellyei Nagy Ignácból lett Székesfehérvár első püspöke 1777-bén.

5 Korcher Ferenc 1727—1731-ig városi kamarás volt. A számára felkínált bírói tisztet csak többszöri felszólításra fogadta el. Az ő javaslatára mondta ki a közgyűlés, hogy a jövőben e megbízatás legfeljebb két évi időtartamra szóljon, tehát ugyanazon személy hosszú évekig ne viseljen egy funkciót. A városon belül a polgárság előtt a bíró képviselte a legfőbb hatalmat, a lakosságnak szinte korlátlan ura volt. Tőle nyerték beosztásukat a tanács tagjai, felhatalmazást arra, hogy milyen ügyekben járhatnak el, és mely ügyekről tartoznak beszámolni. Az országgyűlésre küldött követek egyike majd minden esetben a bíró volt. Bár a kormányszervekkel folytatott levelezés általában a város nevében történt, s a kormányszervek leirataikat a magistratusnak címezték, gyakran előfordult, hogy megkereséseket a bírónak címezve kapott a város.

6