Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)

Tanulmányok - Kállay István: Székesfehérvár haszonvételei 1688 – 1790 között

3. kép: Székesfehérvár nyugati része: a „mohai", „keresztesi", „kalló" és „serfőző" malmok 1739- ben, feltehetőleg a járvány miatt, a tanács megtiltotta, hogy a molnárok idegeneknek őröljenek. Novemberben már nem volt haláleset a városban, a járvány múlóban volt; a tanács a polgárok részére hozzáférhetővé tette a malmokat.'

141 1740- ben jelenik meg a forrásokban a harmadik („középső") malom, melyet 1750-től kallómalomnak neveztek. Az 1752. évi kamarási számadás 180 ft-ot vételezett be „jűrészmalom eladásáért". Ez utóbbiról azonban más adat nem maradt fenn.

145 1763-ban, a kamarási számadás összeállításako'r. felhasználták a külön malom-elszámolást is. A következő évben Hell János ácsmester, ,,a posztósok nagy kárára", a kállómalmot rosszul, „nem autentikusan" csinálta meg. A tanács Hell számlájára más mesterrel javíttatta meg a malmot. 1771-ben a magyar kamara kérdésére, hogy manufaktúrákhoz szükséges malmok és papítmalmok létesíthetők-e a városban, a tanács nem is válaszolt.

1

"

5 1771-ben a helytartótanácsnsik a város három, — egy, kettő, illetve három kővel őrlő. — malomról jelentett. A malmok nem folyó — hanem csak a Gaja patak — mellett lévén, víz hiányában nem mindig őröltek. Előfordult, hogy az adózó polgárok gabonájukat a szomszédos malmokba vitték, mivel egy napi járáson belül 15 kő is őrölt. 1779-ben a felsővárosi m,almot javíttatni kellett, a tervrajzot és