Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)
Tanulmányok - Kállay István: Székesfehérvár haszonvételei 1688 – 1790 között
kijelentette: ,,A fejérváriak halakat ne egyenek". A halakat — egy 1765. évi rendelkezés szerint — egy garasnál drágábban nem lehetett adni. 1776-ban a tanács megvonta Szabó Jánostól a haimérés jogát, mivel a halászoktól illegálisan, mérés nélkül, vett halat. Helyére Pauer Ferenc Xavér került. 1784-ig a halmészáros (mázsáló) Ampjerl Lajos, ezt követően Országh Mihály volt. 138 ÍV. Őrletés Az őrletés joga ősidőktől fogva a várost illette; csaknem biztos, hogy a malom a török időkben is városi kezelésben volt. Az Űjszerzeményi Bizottság 1689. évi utasítása elismerte a vámfcrgó malom városi tulajdonjogát. 1691-ben a budai kamarai adminisztráció Keresztes felé malomtelket adományozott a városnak. 1694-ben a város 40 ft-ért két malomkövet vásárolt. A lakatosmunkákat Kovács István végezte, aki ezért egy évig vám nélkül őrölhetett. 1695. májusában a jezsuiták majorság céljára elfoglalták a városi malom melletti telket. 139 1695-ben a malom építésre szorult. Júniusban a tanács Vörös Gergely bírónak engedélyezte a romos malom újjáépítését, melynek fejében tíz évig szabadon birtokolhatta volna. A harmincados azonban ehhez nem járult hozzá („sed ista conventio postea annihilata est"). Augusztusban a harmincados le akarta romboltatni az egyébként is romos malmot. A tanács az újjáépítés céljára polgáronként 3 ft-ot, zsellérenként 1 tallért vetett ki, valamint úgy határozott, hogy a malom újjáépítéséhez hozzájáruló polgárok részesedni fognak a malom jövedelméből. 140 A harmincados az építésre szoruló malmot mégis leromboltatta. A tanács 1696-banHiemer Györggyel, a császári malom molnárával kötött szerződést. Hiemer vállalta, hogy a malmot három kerékkel megindítja. A várostól ezért 330 ft-ot kapott, valamint neki és leszármazottainak a malomban elsőbbséget biztosítottak. A régi malom kövét, 20 akó borért, Vörös Gergely bíró vette meg. A bort a városi bormérésben mérték ki. A malomban végzett asztalosmunkáért és a malom melletti faház javításáért tíz köböl búzát fizetett a város. A városnak 1696. október—1698. április 26. között 557 ft. 298 mérő búza, 24 mérő árpa és köles bevétele volt az őrletésből. 141 1703-tól kezdve a város zavartalanul gyakorolta az őrletés jogát. A tanács elrendelte, hogy városi lakosok és polgárok, 3 ft büntetés terhe mellett, csak a városi malomban őrölhették gabonájukat. 142 ' Az 1720-as évektől kezdve már egy második malomról is beszélnek a források. Az 1722—23. évi kiadások között szerepel 5000 ft korábban felvett tőke kamata. A bejegyzés szerint a pénzt a város új malom vásárlására fordította. 1725-ben a város a serfőzőházat az új (alsóvárosi) malom mellé építtette. Ugyanez évben Greiner Urbán, aki a helyőrség számára ivóvizet szállított, 2 ft fizetést és az alsóvárosi malomból két boglya szénát kapott. 1730-ban a forrás alsó polgári malomról beszél. 1731-ben a tanács úgy határozott, hogy a csikvári malomnál lévő rét egy részét szőlőskertnek osztja ki. 1732-ben már kifejezetten „két polgári malomról" van szó. 143
