Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)
Tanulmányok - Kállay István: Székesfehérvár haszonvételei 1688 – 1790 között
A húsméréshez kapcsolódott a halmérés, illetve a halászat is. A halászat városi monopólium volt. halászni csak tanácsi engedéllyel, díj lefizetése után lehetett, A városi területen folytatott halászatról az 1720-as évektől vannak adataink. 1724-ben megengedte a tanács Sancilla kapitány és városi polgárnak, hogy a malommal szemben halászhasson. 1726-ban két halász — Halász János és Horváth Ádám, — kaptak halászati engedélyt. A zsákmány kétharmad része a városé volt. 1747-ben már városi halászokról olvashatunk. A két halász — Karikás János és Domián István — hálót a várostól kapott, a többi költséget maguk fedezték. 131 1754-ben a város visszakapta a katonai parancsnok által használt rétet, a várárok halászati jogával együtt. Ez utóbbi igen csekély, évi 2 ft jövedelmet hozott. Ugyanez 'évből négy városi halász nevét ismerjük: Pajor Ferenc és János, Balogh Pál és Bakos Mihály harmadrészért halásztak. A dinnyési és csalai tavakat Domián István és Köchl Fülöp bérelte évi 450 ft-ért a Lenner családtól. A kifogott vidrákat és teknősöket a birtokosnak kellett beszolgáltatni ok. A városi tanács 1762-ben megtiltotta a téli, jég alatti halászást. 1765-ben négy halász halászhatott a város határában: Sebestyén János, Palkovics József, Szöllősi János és Kulics Márton. A következő évben a tanács bérbeadta a rákászást. A három bérlőnek minden pénteken 400 rákot kellett beszolgáltatnia. 1768-ban Six József és Koly György évi 20 ft-ért, három évre bérbevette a halászást és békászást. 135 A városi vizekben fogott halakat a városi piacon és vásárban hozták forgalomba, illetve távolsági halkereskedők szállították el távoli vidékekre. A fehérvári vásárokon igen gyakran cserélt gazdát a Duna és Tisza vidékén fogott zsákmány. Már 1690-ben említik a források a városba hozott halat. Horváth József tett ez évben panaszt Tói György ellen, aki az ő városba hozott halát adóssága fejében lefoglalta. 1692-ben a tanács úgy rendelkezett, hogy — elkobzás terhe mellett — senki a városban a ponty, csuka vagy más hal fontját 4 dnál drágábban nem adhatja. 1724-ben a város nem tudott a halkereskedőknek árusító bódét állítani. A tanács arra hivatkozott, hogy ilyen más városokban sincs. 1736-ban Gaymann katonai parancsnok a főtéren (Platz) egy halaskocsit őrizetbe vett. mivel a halat büdösnek találta. A tanács szerint frissen sózott halról volt szó. 1741. májusában a tanács úgy intézkedett, hogy a nagy meleg miatt a halat újból a Palotai-kapunál kell árusítani. 136 1747 januárjában Köchl Fülöp fehérvári lakos két győri polgárral együtt több mázsa halat vett, hogy Bécsbe vigyék. A szokatlan enyhe időjárás miatt azonban a hal megbüdösödött ,,néhány mázsát el kellett hányni belőle". A kárban a két győri polgár nem akart osztozni, ezért a fehérvári tanács a győri harmincadoshoz fordult panasszal. Ugyanez évben Hegedűs József fehérvári polgár a Tiszára ment halért. 1 * 1754-ben a város Székely Istvánt vette fel halmészárosnak, Sober István helyére. Egy tízmázsás kocsi után 17 kr-t, négy-hat mázsás után 14 kr-t kapott fáradságáért. 1762-ben 50 bot büntetés terhe mellett megtiltotta a tanács, hogy a halászok idegen kereskedőknek mázsaszámra halat adjanak el. Ugyanez évben kitiltották a városból Köchl József kertészt, mivel halkereskedéssel nagy kárt okozott a városnak. Köchl
