Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)
Tanulmányok - Kállay István: Székesfehérvár haszonvételei 1688 – 1790 között
! szedését. A vödrönként 2 ft50 d borár után a jegyző, aljegyző és két írnok szedte a tizedet. 1741-ben 1 ft 70 d, 1764-ben és 1767-ben 2 ft, 1774-ben 1 ft 30 d, 1778-ban csak 90 d volt a bortized alapjául szolgáló vödrönkénti borár. 37 A szőlőmunkások bérét a tanács határozta meg. A napszámbérek a tárgyalt korszakban következőképpen alakultak : 38 1720 1726 1729 1732 1736 1741 1756 szedő 15 d 10 d — — 8 d 20 d 10 d puttonyos 25 20 — 20 20 20 20 préselő koszt nélkül 35 — — — 30 30 30 koszttal 25 25 — — 20 20 20 kapás, nyeső — — 14 kr — — — — egy árok töltése — — 1 kr — — — — A szőlősgazdákat a helybeli kádármesterek látták el hordóval. 1691-ből Stettinger Péter nevét ismerjük. 1702-ben a kádároéh erdőt bérelt, ahol a mesterek kijelölhették, melyik fára volt szükségük. 1710-ben egy hordó vagy egy nagyobb vödör ára 50 d volt. 1721-ben, a kádárcéh kérésére, a tanács megtiltotta, hogy a városban idegen kádármesterek áruljanak. 1772-ben ezt a tilalmat azzal egészítették ki, hogy a helybeli kádárok egy hordóért 65 d-nál többet nem kérhettek. 38 / 9 A borméréshez kapcsolódtak a városi vendégfogadók. A jegyzőkönyv már 1694-ben egy bel- és egy külvárosi vendégfogadóról beszél. A belvárosi vendégfogadó kétségtelenül a Fekete Sas volt. A fehérvári jezsuita rendház diáriuma 1701-ben említi a Fekete Sast, mint a rendház szomszédját (vicinus noster), mely a december 3-i vacsora alkalmából evőeszközöket adott kölcsön. Ezt követően sokáig nincs adatunk a vendégfogadóról. Annyit tudunk csupán, hogy 1730-ban Gráf Jakab volt a bérlője. 1736-ban pedig Raiser Fülöp vette egy évre bérbe, 170 ft-ért. 39 1737—1742 között Mayr Mátyás volt a Fekete Sas bérlője. Bort a városi pincéből kapott elszámolásra, sört szabadon mérhetett, csak a serfőzőmester díját fizette meg. 1739-ben Mayr panaszt tett a sok beszállásolás miatt. Kárpótlásul megkapta az előző évi sermérés hasznát. Ugyanez évben — a járvány évében — beteg volt, amiért 40 ft-ot elengedtek bérleti díjából. A járvány miatt hosszú ideig nem tudta fogadóját kinyitni. 1740 utolsó négy hónapjára 20 ft bérleti díjat fizetett. A bort saját hasznára mérte. 1741—42-ben 100 ft volt a díj, melyet negyedévi részletekben fizetett. Mayr 1742 júniusában beteg lett és felmondta a Fekete Sas bérletét. 40 1742. júniusától egy évig Plackhel Miklós bérelte a fogadót, negyedévenként fizetendő 25 ft-ért. Plackhel az egész 1743. évre meg akarta tartani a bérletét, de az év nyarán eltávozott. 41 1743—44-ben Hclleder Mihály, korábbi móri pincemester volt a bérlő. Öt követte 1745-ben Panitz Pál. A négy városi bormérés idején utcán át nem, csak a bormérésben mérhetett bort. 421 1753-ban már évi 440 ft a bérleti díja a Fekete Sasnak: ennyiért
