Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)

Tanulmányok - Kállay István: Székesfehérvár haszonvételei 1688 – 1790 között

vette három évre bérbe Lininger János. Az új bérlő, aki húsz évig maradt, elvállalta a beszállás olási terhet, városi bormérés idején utcán át és a városnál olcsóbban nem adhatott bort. 1763-ban 12 ft engedményt kapott.

43 1773-tól kezdve a Rauch-család kezében volt a bérlet. 1778-ig Antal, ezt követően 1784-ig Ádám, majd újból Antal nevét őrizték meg a jegyzőkönyvek. 1773-ban Rauch Antal vendégfogadós polgárjogot nyert. 1775-ben a tanács megdorgálta, amiért városi bormérés idején helybelinek bort mért (idegennek mérhetett). 1777 farsangján a tanács engedélyezte a Fekete Sasban a táncot. A bérlőnek 10 ft-ot kellett a szegényház javára fizetnie, tanácsi biztos volt jelen tánc közben. A tanács külön kikötötte, hogy „verekedés ne legyen". 1778ban vasár- és ünnepnap is engedélyezték a táncot. 1779-ben Stangl András 24 órai börtönt szenvedett, mivel a nyilvános táncban verekedett.

44 A Budai-külvárosban állott az Arany Sas vendégfogadó. Első ismert bérlője 1730-ban Rauch Simon, aki a következő év Szent György-napig 25 ft-ot fizetett érte. 1731—1734 között évi 100, később 150 ft-ért Gruber János György volt a bérlő. 1734-ben 43 ft térítést kapott a fogadóban és lakásán a katonaság által elfogyasztott gyertya, széna, szalma, fa és szállás fejében. 1736-ban Gruber még mindig 100 ft bérleti díjjal volt adósa a városi pénztárnak. Öt követte rövid időre 1734. nyarán Joch Mihály keresztúri fogadós. Ezen a nyáron a Pálffy gyalogezred verbuvált a városban; a verbuválok az Arany Sasban szálltak meg.

45 1734—1738-ban Wüst János Péter bácsi fogadós vette bérbe az Arany Sast. kezdetben évi 150, később 250 ft-ért. 1739 első felében Raiser Fülöp követte őt, kinek a háborús idők és a beszállásolás miatt nem sok jövedelme volt.6 1739. július—1742. július között évi 250 ft-ért Krapf János volt a bérlő. A háborús időkre való tekintettel évi 20 ft engedményt kapott. 1739-ben a járvány idején a város igénybe vette a vendégfogadót. Az Arany Sasban lakott a chyrurgus, a sírásók és két atya, akik a fertőzött betegek leikét gondozták. Rajtuk kívül a Sasban laktak a városi küldöncök, futárok is, így a bérlőnek semmi bevétele sem volt ebben az időben. A fogadót csak 1740. Szent György napján nyitották ki újból. A bérlő 1740. hátralévő hónapjaira 8 ft-ot fizetett.

47 Kronacher Ferenc elég hosszú ideig, 1742. augusztus—1749 között bírta az Arany Sas bérletét. Kezdetben évi 225, később 260 ft-ot fizetett. 1742-ben, a bérbevételkor, hét körmöci és öt holland aranyat tett. le biztosítékként. 1745-ben a város a fogadóhoz istállót is építtetett. Ez évben Kronacher már két évi bérleti díjjal volt elmaradva. 1746-ban polgárjogot kérő levelére azt válaszolta a tanács, hogv csak akkor jelentkezzék polgárjogért, ,,ha stabilizálta magát". 1747-től kezdve évi 350 ft-ot fizetett a bérletért. Abból a célból, hogy megmaradhasson a bérletben, háromnegyed mázsa lent adott Nagy János bíró feleségének, amint ezt az 1754. évi vizsgálat utólag megállapította.

48 Ugyanez a vizsgálat állapította meg, hogy a következő bérlő, Lininger János 12 aranyat adott a bírónénak a bérletért. Lininger az