Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)

Források - Kállay István: Manufaktura alapítási kísérlet Székesfehérvárott 1765 – 1769 között

pedigh a portionkat ébbül keressük és fizettyük. Bizonságot tehet egész Fehérvár és annak vidékje, hogy általunk szövött rássával és mazolánnal ruházzák magokat az asszonyok. Azon kívül ha ezen Fábrica oly ember által, kinek nem ez, hanem az kolmárságh tanult mestersége, nékünk kiket illet s tanult mesterségünk, s nagyobb tudományunk is vagyon, romlásunkra állétatnék föl, mire valók articulusaink? és az czéhbe mire adtuk bé magunkat? Kegyessen szívére méltóztassék venni Tekintetes Magistratus. És ha ezen Kolmár legény (amint állétatik) maga hozna is legényeket a Fábricához, de mihelyest ezek itt hagynák őtet, azontúl a magunk legényeit nagyobb bérnek Ígéretével magához vonzaná, mivel ezen munka tsak a takács legények által megyén végben és midőn ekképpen kenyerünktől s cselédünktől egyaránt megh fosztatnánk, vagy pedig az eő és a mi legényeink között az vis zálkodás oknak soha szünete nem volna, egy egész czéhnek, úgymint 20 mester embernek megh romlassábul egyszerismint az adóra és portiora nézve, mellyet ekkoráigh az mesterséghtül fizettünk, mennyi fogh deoedálni és minémü kára történik az Nemes Városnak, ha a le hozatandó legényeit is az adozástul és portiozástul megh mentené, bölcs ítéletére hadgyuk Tekintetes Magistratusnak. Kihezképest alázatossan esedezünk az Tekintetes Magistratusnál, minthogy ezen kolmár legénynek kívánsága nem különös Fábrica, hanem egyenessen valüságos privilegiállt czéhbeli mesterségünk és mind életünknek, mind pedigh portio megh adássunknak ez a fundamentuma, méltóztassék szegény adózó fizető embereinknek pártyát fogni és a Fölséges Consiliumnál ez megh irtt okokbul mellettünk esedezni, hogy azon kolmár legénynek kívánsága elmullyék és mink a régi privilégiumunk mellett tovább is élhessünk és adózhassunk. Mely kegyességéért maradunk az Tekintetes Nemes Magistratusnak alázatos engedelmes szolgái Az takács czéhben lévő mesterek közönség essen." A huzavona láttán Berfl a helytartótanácshoz fordult, mely információt kért a várostól. A tanács, magáévá téve a takácsmesterek fentidézett beadványát, kifogásolta, hogy Berflnek nincsenek emberei, tőkét nem kap a városban és legényeit csak az uralkodó mentheti fel az adófizetés alól.

7 A helytartótanács május 2~án a tiltakozás ellenére elrendelte, hogy Berflet „vegyék fel polgárnak és fabricánsnak".

8 A tanács május 17-én jelentette, hogy Berflet felvették a városlakók közé.

9 A felvétellel nem hárult el Berfl működése útjából minden akadály. Annak ellenére, hogy mestereket, segédeket, tőkét és szerszámokat Morvaországból hozott,

10 egymást érték az ellene beadott panaszok és tanácsi büntetések. 1766. április 7-én tanácsülésen kellett