Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)

Források - Kállay István: Manufaktura alapítási kísérlet Székesfehérvárott 1765 – 1769 között

kinyilvánítania, hogy ,,a takács céh szegődött legényét nem fogja hitegetni" (elcsábítani).

11 A következő évben június 26-án Hage Károly 80 ft-ot követelt a városi bíróság előtt Berfltől, melyet állítólag az alapításkor adott neki.

12 1768-ban 32 ft-ra büntették, mivel Schottner Jánost azzal gyanúsította, hogy az az ő gyapjúját adta el.

1

'

8 1769ben gyapjúvásárlás miatt perelték Berflet.

14 Mindez arra utal, hogy a tanács adminisztratív úton támasztott nehézséget a manufaktúrával szemben, ill. lehetetlenné tette működését. Mikor mindez eredménytelen maradt, 1769 tavaszán a tanács börtönbe záratta Berflet. A vád sodornia volt ellene, amely ebben az esetben a fonónőkkel elkövetett nyilvános fajtalankodást jelentett. Négy fonónő vallott ellene, csaknem egybehangzóan. Berfl a bíróság előtt arra hivatkozott, hogy a vádban foglalt bűncselekmény nem von maga után főbenjáró büntetést. Kérte, hogy a tanács legyen tekintettel ,,az emberi lélek romlandóságára". Hangoztatta, hogy a büntetés megakadályozná mestersége folytatásában, sőt még a városban sem tudna megmaradni.

15 Az ügyben ítélet nem született, a tanács mégis elvette a fabricans polgárlevelét és sodornia miatt kitiltotta a városból.

1

" fgy bukott meg az első fehérvári textilmanuf aktura. A város a helytartótanácshoz teljesen más értelmű jelentést küldött. Arról beszélt, hogy Berfl eladósodott, készpénz helyett nyersanyaggal kellett fizetnie. Áruját áron alul adta el, mivel más kereskedők is hoztak árut a városba. Ezért tönkrement.

17 A helytartótanács ezt követően sem tett le arról, hogy a városban posztó manufaktúra létesüljön. A város a leiratokra mindig negatív választ adott: nincs folyóvíz, nincs nyersanyag (gyapjú).

18 1769 május—júniusban három ilyen leiratot is kapott a magistratus abaposztó és lenfeldolgozó manufaktúra ügyében. A válasz minden esetben az volt. hogy gyapjú és len nem áll rendelkezésre, a kallómalom pedig három órányira van. Meg kell jegyezni, hogy egyik érv sem felelt meg a valóságnak: a városban annyi volt a juh, hogy számukat 4000-re kellett limitálni, nem is beszélve most a megyei juh-állománvról; a szentgyörgyi kallómalom pedig csak egy óra járásnyira volt.

1

'

9 1769 augusztusában összeírták a városban lakó kézműveseket és manufaktúrákat.

20 A kamarához küldött jelentésében a város arról beszél, hogy kézművesekkel el van látva, manufaktúra alapításához pedig hiányzik a folyóvíz és nyersanyag.

21 1778-ban arról olvashatunk, hogy Igaly Ferenc tanácsos a bécsi pamutszövetgyár megbízottja volt.

22 1779-ben a helytartótanács katonai szükségletek fedezésére fehér posztó és szövet gyártását szorgalmazta.

23 1785-ben a tanács azt jelentette Majláth budai, kerületi biztosnak, hogy manufaktúrák nincsenek a városban.

24 Annál meglepőbb az az 1786-ból származó adat, melyet Endrei Walter is idéz

26 —. mi szerint a fehérvári posztóscéhből önálló manufaktúra alakult.

26 Ennek az érdekes adatnak vizsgálata további kutatások feladata.