A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)
Borus József: Fejér megye felszabadítása, 1944. december 2 – 1945. március 23. I.
úton éri repülőtámadás. Az 1. páncélosezredet Gárdonyban üzemanyagfelvétel közben támadják mélyrepülésben a szovjet repülők. Mindkét támadás jelentős ember- és anyagveszteséggel jár. 166 Az 1. páncéloshadosztály két harccsoportja január 29-én reggel kezdi meg Perkátáról Dunapentele felé előnyomulását, a Perkátától északra felállított hadosztálytüzérség támogatásával. A német harckocsik feltartóztatására a szovjet csapatok nyomban ellenlökést kezdenek, és ezzel háromnapos súlyos, főleg páncélosokkal vívott harc veszi kezdetét. 29-én délben a szovjet harckocsik a németeket Csillagpusztától nyugatra sündisznóállásba kényszerítik. Délután a hadosztályparancsnok személyesen vezeti a harcot; az egyik német páncélos-harccsoport délnyugat felé kerülővel megszállja Galambospusztát, a másik Szilia-major környékén foglal állást. A hadosztály az éjszaka folyamán személyi erősítést kap, s reggel 8 órakor megindulnak a szovjet harckocsik, tömeges tüzérségi és sorozatvető tűz támogatásával. Galambospusztánál reggel 3tól 13 óráig tart a páncélos ütközet. A szovjet csapatok még nem tudják felszámolni a Dunapentele irányába törekvő németeket, de megakadályozzák továbbjutásukat. Közben más szovjet csapatok Perkátától délre az 1. páncéloshadosztály mögött elvágják az országutat és ezzel a német utánpótlást. Az 1. páncéloshadosztály erre a sötétség beállta után visszafordul, és a szovjet záróvonalat Mélyvölgypusztánál áttörve, az éjszakát ismét Perkátán tölti. Január 31-én újra kezdi a támadást, és váltakozó harc után egyik harccsoportja 14 órakor eléri a Galambospusztától 2 km-re nyugatra eső útelágazást. Este megérkezik a másik harccsoport is, majd innen továbbhaladva, Dunapentelétöl északra létrejön az összeköttetés a 3. páncéloshadosztály eddig Dunapentelén körülzárt egyik páncélgránátos-zászlóaljával. 167 A Budapest felmentésére irányuló támadások kudarca után a kezdeményezés a ,,3. Ukrán Frontnál" van, a németek védekeznek, de veszteségeik továbbra is jelentősek. Január 30-án Gaedcke jelentést tesz v. Grolmannak a páncéloshadosztályok állapotáról. A jelentés szerint a Totenkopf SS-páncéloshadosztálynak 9, a Wikingnek 14 harckocsija maradt. Február 1-én és 2-án a németek végleg visszavonulnak a Dunától, nyugat felé. Az 1. páncéloshadosztály Ürhidán és Nádasdladányon át a Székesfehérvártól északra fekvő területre vonul, a város elleni szovjet támadások felfogására. Ugyanide rendelik a Totenkopf SS-páncéloshadosztályt is, a Wiking pedig a Székesfehérvártól délre, a Velencei-tó délnyugati csücskéig terjedő területet szállja meg. Ezzel, mint az OKW hadműveleti naplója is elismeri, a Velencei-tó és a Duna közötti utak a Vörös Hadsereg birtokába kerülnek; a tótól északra levő csapatoknak ismét délről szállíthatják az ellátást. 108 Február első napjaiban Székesfehérvártól északra, 10-e után pedig a Polgárai—Lepsény-—Soponya—Csősz közötti területen vannak még harcok, de ezek sem a szembenálló felek erőviszonyait, sem az arcvonal helyzetét nem befolyásolják érdemlegesen. A megye területén nyugalom van, amennyire egy hadszíntér nyugalmas lehet. 109 Kérdés, meddig fog ez az állapot tartani?
