A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)
Dani Lukács: A párt- és tömegszervezetek munkájának főbb vonásai a Dunai Vasmű építésén
kezdődött a felvonulás. Sőt; a felvonulással egyidejűleg indultak a kivitelezés munkálatai is. 36 A szokásos — az ilyen hatalmas munkánál feltétlenül indokolt — három hónapos felvonulási időt mellőzték. A dolgozók egy része már a városépítéssel kapcsolatos földmunkákon, sőt az első végleges épületek alapozásán dolgozott, míg más részük még a munkavégzés elemi feltételeinek megteremtésén (a víz és az élelmezés megoldásán, a szállások létesítésén, stb.) munkálkodott. Az említett problémák mellett egyéb tényezők is gátlóan hatottak. A dolgozók széles körében nem volt tisztázott az építkezés célja sem. Ugyanekkor — mint már utaltunk rá — a munkavállalók nagy része politikailag még tapasztalatlan, tájékozatlan volt. Ez egyrészt azzal a következménnyel járt, hogy a paraszti munkavállalók tömege csak kereseti alkalmat látott az építkezésben, anélkül, hogy annak céljával, jelentőségével tisztában lett volna. Másrészt a dolgozók szociális összetétele, az irányítás gyengesége lehetőséget adott arra, hogy egyes elemek kártékonyán befolyásolják az építkezés légkörének alakulását. A gazdag-paraszti munkavállalók egy része, a kitelepítettek és egyéb nemkívánatos elemek csak áthidaló-, illetve kényszermegoldásnak tekintették az építkezésbe történő bekapcsolódást. A munkaszervezés lazaságai, a szakemberekben mutatkozó szükséglet közrejátszott abban, hogy erkölcsileg és politikailag nemkívánatos személyek kisebb-nagyobb funkciókba is kerülhettek. A dolgozók tömegének politikai tapasztalatlansága, szervezetlensége, a politikai szervek kiépületlensége, megfelelő aktivitásuk hiánya következtében a nemkívánatos elemek bomlasztó tevékenységet is kifejthettek. A parasztok egy része az építkezés első hónapjaiban abban a hitben élt, hogy egy hatalmas katonai objektum (kaszárnya) építésében vesz részt. A község törzslakossága, de az odaérkezők is sajnálták az igénybevett földterületet. 37 A koreai háborút követően olyan híresztelések kaptak lábra, hogy a magyar—jugoszláv viszony megromlása már a háború kitöréséhez vezetett („Szegedet megtámadták a szerbek"), majd egyesek tudni vélték, hogy aki az építkezéshez dolgozni jött, onnan többé nem mehet haza (ez különösen a női dolgozók körében okozott riadalmat). 38 Az említett problémák sora halaszthatatlanul szükségessé, a kommunisták számának növekedése pedig lehetővé tette a politikai szervező és nevelő munka megindítását. (Még akkor is, ha ennek végzéséhez olyan arányú segítséget nem kaptak, mint ősszel a Központi Vezetőségi határozat megjelenésével.) A felvonulás megkezdése után egy hónappal (június 7-én) értekezletre gyűltek össze a kommunisták (számszerint 19-en), Pallai József titkár vezetésével. 319 A Központi Vezetőség néhány nappal korábbi (a magyar népgazdaság fejlesztésének legközelebbi feladatairól 40 szóló) határozata alapján megbeszélték tenni valóikat. Azzal összhangban legfontosabbnak a párt sorainak rendezését (a párttagok számbavételét) és alapszervezetek létrehozását tartották. Szükségesnek látták a népnevelő munka beindítását, hogy a beruházás célját, népgazdasági jelentőségét a dolgozókkal megismertessék.
