A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Strasszer György: Párt-viszonyok és politikai küzdelmek Fejér megyében a népi demokratikus átalakulás időszakában, 1945 nyarától 1946 tavaszáig

István, a székesfehérvári járási direktórium volt elnöke, aki a mühlhauseni koncentrációs táborból tért haza. A párt vidéki szervezeteinek jelentős része a nyári hónapokban állandó válsággal küzdött, figyelmük csak a helyi hatalmi harcokra terjedt ki; a belső megtisztulás folyamata gyakran szakadást, felbomlást idézett elő a pártszervezetekben. Különösen éles harc folyt a sárbogárdi pártszervezetben.

52 A pártszervezeteket személyeskedő pozícióharcok gyengítették. Jelentős pártszervezetekben is megakadt a tagfelvétel.

53 Mindez visszahatott a demokratikus pártok helyi együttműködésére, elősegítette a Kisgazda Pártban tömörülő helyi reakció felerősödését, amely ki tudta használni a munkáspártok belső ellentmondásait, személyi ellentéteit, szervezeti válságait. A Független Kisgazdapárt 1945 tavaszán valamennyi megyei településben szervezetet hozott létre. A párt szervezeteibe tömörült a helyi közigazgatási vezetők zöme, a vidéki értelmiség nagy része, és a középparasztok, nagygazdák többsége. A pártban találtak politikai otthonra a későbbiekben az úribirtokosok és a reakciós polgári vezetők is. A párt élvezte a katolikus egyház papjainak támogatását, sőt tagjai sorában jónéhány községi plébánost is számon tartottak. A párt viszonylag szélesebb polgári és paraszti bázison nyugodott, vezetését kezdettől fogva az alapjában reakciós beállítottságú, de 1945 tavaszán plattformjukkái nyíltan még nem jelentkező, a Horthy-rendszer időszakában a városi politikai harcokban a polgári szárny, illetve az egyház oldalán résztvevő közigazgatási vezetők, birtokosok sajátították ki. A párt székesfehérvári szervezetének vezetésében kifejezetten jobboldali szemelvek, Ketskés Elek, Vócsa Ferenc, Nyirjessy Gyula hegemóniája érvényesült, A Kisgazda Pártnak 1945 tavaszán önálló paraszti programja nem volt. Általános és későbbi politikájának jobboldali, a népi demokratikus kibontakozással szembenálló tendenciáit megalapozó programjának elfogadásáig — 1945 augusztusáig — a párt fő törekvése az államhatalomba és a népi szervekbe való beilleszkedés, a hatalmi egyensúly biztosítása volt. Ez abban nyilvánult meg, hogy a demokratikus pártok koalíciós pártközi megállapodásával és annak helyi rögzítésével meghatározott paritásos részvételt mindenütt a pártok számarányának megfelelő képviselettel akarták helyettesíteni a fenti testületekben, különösen a községi képviselőtestületekben. A párt saját képviseletének számszerű növelésével igyekezett ellensúlyozni a munkáspártok, a szakszervezetek és a Nemzeti Paraszt Párt képviseleti többségét. A pártközi kapcsolatok és együttműködés legfőbb zavaró motívuma 1945 nyarán a Kisgazda Pártnak az általános hegemóniára való törekvése volt. A párt különösen Székesfehérvárott és a jobbmódú községekben, valamint egyes sváblakosságú településeken alakított nagylétszámú szervezeteket.

51 A pártszervezetek valamennyi községben létrejöttek, de munkájuk rendszertelen, szétfolyó volt; a párt szorosan vett belső pártélettel nem rendelkezett, a párttagságot nem