A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Az agrárátalakulás néhány kérdése Fejér megyében

Országos Szövetségének magyaraimási csoportja, 43 holdas gyümölcsöst kért a MADISZ bicskei szervezete, Ercsi község pedig az uradalmi villanytelepre tartott igényt, amelyet egyébként is a felszabadulás óta kezelt, sőt ezután a díjakat is beszedte. Egyértelműen elutasították valamennyi kérelmet azzal, hogy nem szövetkezetek, ezért az uradalmak vagyonából nem részesülhetnek.

281 A földművesszövetkezetek később is jutottak olyan vagyonokhoz, amelyek felhasználása itt volt a legjobban biztosítható. A sárpenteleiek megkapták a patakmalmot, a polgárdiak pedig az uradalmak összes mezőgazdasági ipari feldolgozó üzemét. Ezzel a juttatással a megye egyik leggazdagabb szövetkezetévé lettek. Vagyonuk értékét 1946 nyarán 40 pengős búzaértékben megbecsülték, és úgy találták, hogy az 132 ezer pengő körül van.

282 Vajtán a földművesszövetkezet az indulás alkalmával 30 részvényt bocsátott ki, amelynek értékét 1—1 q búza mindenkori árában határozták meg. Ezzel az üzerni tőkével indult meg a munka, amely lehetővé tette, hogy a sérült gépeket kijavítsák, és egyben ez az üzemmenethez is biztosított csekély anyagi alapot. Ercsiben ekkor vették ki a község kezeléséből az uradalmi villanytelepet, a szeszgyárat, a vízművet, a téglagyárat, és ezeket a földművesszövetkezet tulajdonába adták.

283 Később még megkapta a szövetkezet a Wimpffen kastélyt, valamint az uradalmi javítóműhelyeket. Ráckeresztúron a szövetkezet tehenészetet kívánt létrehozni, ennek érdekében a Földbirtokrendező Tanács az uradalom tehenészetének felszerelését, istállókat, valamint 43 kat. hold legelőt adott át nekik.

284 1946 őszén, az uradalmi juttatások végleges lebonyolítása során bomlott fel a martonvásári szövetkezet, amelyet soha nem sikerült tökéletesen egybefognia a vezetőségnek. Tordas még ez év nyarán kivált, és 34 taggal önállósította magát, majd sorra szakadtak el a többi, volt Dreher gazdaságokból alakult szövetkezetek is. A martonvásári szövetkezet vagyonának felosztására külön bizottság létesült, amely szeptember 20-a után tevékenykedett, és osztotta el a gépeket, állatokat, épületeket.

285 A bizottság azonban nem az önállósulni kívánó szövetkezeteknek adta ezeket vissza, hanem az illetékes községi földigénylő bizottságoknak,

283 mivel még nem látták világosan, hogy a szövetkezetek vezetőségére rá lehet-e bízni a vagyont. A tordasiak szeptember végén a megyei Földbirtokrendező Tanács előtt panaszkodtak, hogy a visszajuttatott vagyont a községi Földigénylő Bizottság nem hajlandó átadni a szövetkezetnek.

287 A martonvásári agrárszövetkezet felbomlásának okait keresve, meg kell állapítani, hogy azok a parasztok önállósulási igényeiben keresendők. Egy évvel a felszabadulás után megerősödtek az új gazdákban is az egyéni törekvések. Ezek most végleg el akarták szakítani autolsó szálat is, amely őket formálisan bár, de az egykori uradalomra emlékeztette. Nagyban hozzájárult az elszakadási törekvéshez az is, hogy az uradalmi vagyonokat véglegesen a szövetkezetek tulajdonába adták. A tordasiak és a bélapusztai volt cselédség élesen