A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Az agrárátalakulás néhány kérdése Fejér megyében

tiltakozott, amikor a községi Földigénylő Bizottság vonakodott az őket jogosan megillető gépeket, épületeket átadni a szövetkezetnek. 288 A szövetkezeti szervezőknek 1946 tavaszán igen fontos teendői közé tartozott a gyümölcsösök és a szőlők tulajdonosainak társulá­sokba való tömörítése. A juttatott gyümölcsösök és szőlők, ha azok nem estek bele a hegyközségekbe, nem tartoztak semmiféle társu­láshoz, és ezzel több előnytől estek el. Ez év tavaszán a Gyümölcs­termelők Országos Egyesülete akciót indított a gyümölcsösök és szőlőterületek megmentésére. Megbízottaik a szövetkezeti iroda tagjaival helyszíni szemléket végeztek, és ennek nyomán az egye­sület termelési hiteleket, nehezen beszerezhető védőszereket jutta­tott a hegyközségeken, vagy szövetkezeteken keresztül a gazdáknak. A gyümölcsösök nagy része sérült volt, a hadiesemények idején bekövetkezett károkat maradéktalanul még nem tudták eltüntetni, de a rézgálic és egyéb faápolószerek hiánya miatt 1945-ben további károsodások keletkeztek. Nem kezelték szakszerűen a szőlő- és gyümölcsfa-állományt az újgazdák sem, sőt további pusztulásnak voltak kitéve a telepesek kezére kerültek is. így a megye teljes gyümölcsfa-állományának megmentése érdekében hathatós állami beavatkozásra volt szükség, mert a késlekedés most a végpusztulás­hoz vezető utat készítette volna elő. A földművesszövetkezeti keze­lésben álló Mány—Felsőörs-pusztai gyümölcsös volt az egyetlen komolyan számottevő terület, amelyben a háborús károkat kijaví­tották, sőt a gyümölcsös további fejlesztését is elkezdték. Már 1945. őszén komoly jövedelmük volt a termésből. Annak értékesítése után kibővítették gazdasági eszközeiket, sőt az állatállományukat vásárlás útján tudták szaporítani. 1945 őszén beszereztek 11 lovat, 1 tehenet, 10 permetezőgépet, majd 16 q rézgálicra is szert tettek. A gyümölcstermelők körében az önállósulási törekvések egyre erő­södtek. Ez annál nagyobb lett, minél jobban érezték anyagi füg­getlenségüket a mányi szövetkezettel szemben. A végleges szaka­dást 1946. nyarán mondták ki. A gyümölcstermelők ugyanis nem voltak hajlandók belemenni abba, hogy az általuk szerzett jöve­delme^ Mányon más célra használják fel. Ez indította őket az ön­állósodásra, és—ezek után a szövetkezet 168 taggal, 225 kat. hold gyümölcsösön önállóan gazdálkodott. 289 A földművesszövetkezetek anyagi fellendítése érdekében az Országos Földbirtokrendező Tanács is fellépett. A szövetkezetek és az egyes ipari üzemek között csereakciót szervezett. Ennek értelmé­ben egy-egy ipari üzem a megyei Földbirtokrendező Tanács által kijelölt földművesszövetkezettel került volna kapcsolatba. Ezután került volna sor a termékek kicserélésére. Az ipari üzemek a mező­gazdasági termeléshez elengedhetetlenül szükséges gépek alkatré­szeit, továbbá kisgépeket adnának, míg a szövetkezetek élelmiszere­ket küldenének ezekért. 1945 őszén ez az akció még kevés ered­ménnyel járt. Csak néhány földművesszövetkezet tudott ebben részt venni. Az Igar—vámpusztai szövetkezetnek 130 tagja egyhangúan szavazta meg az akcióban való részvételt. 150 q szemes-tengerit ajánlottak fel, amelynek ellenértékéül ásó, kapa, eke, borona, kasza,

Next

/
Oldalképek
Tartalom