A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Borus József: Fejér megye felszabadítása, 1944. december 2 – 1945. március 23. I.

főerők támadása előkészítésének véli. G. F. Zaharov hadseregtábornok, a 4. gárdahadsereg parancsnoka, a 21. hadtestét ért német támadás hatására elrendeli, hogy január 1-én 4 lövészhadosztály támadjon Mór térségében. Az itt szembenálló 4. német lovasdandár tartani tudja állásait, s a támadás sikertelensége miatt a szovjet parancsnokság délben beszünteti a támadást, mivel az erős hóesésben a tüzérség tüzét nem lehet megfigyelni.

111 Az Ősitől és a Mórtól északra vívott harcok csak mellékes epizódjai 1945. január első napjának. A döntő, az egész dunántúli arcvonalra és Budapest sorsára kiható esemény a IV. SS-páncéloshadtest támadása, mely Komáromtól keletre indul, a német hadműveleti napló állítása szerint 19.30-kor. Az SS-hadtest legészakibb hadosztálya, a 96. német gyaloghadosztály meglepetésszerűen átkel a Dunán, és Neszmélynél, valamint Nyergesújfalunál hídfőt létesít a déli parton. A 3. SS-páncéloshadosztály, a Totenkopf az országút mentében támad, és Neszmélytől keletre kerül harcba szovjet gyalogos és páncélos erőkkel. A hadtest jobbszárnyán a Wiking nyomul előre. Parancsnoka, Ullrich SS-Oberführer Gillétől Ácson azt a parancsot kapja, hogy hadosztálya Tatán és Tarjánon keresztül törjön előre Bicskére, majd onnan tovább Budapestre.

112 Az SS-hadtest támadását követően 20.30-kor a német III. páncéloshadtest is bekapcsolódik a támadásba. A harccsoportot Günther Pape vezérőrnagy, a Feldherrnhalle páncélgránátoshadosztály parancsnoka vezeti, s a 3., 6. és 8. német páncéloshadosztály részeiből, az 1. magyar lovashadosztály és a 271. népi-gránátoshadosztály maradványaiból, továbbá töredékalakulatokból áll. A csoport Bánhida — Alsógalla körzetében kezdi a támadást.

113 Január 2-án a Pape-csoport a Tatabánya—Bicske vasútvonal mentén támad, de Tatabányától délre és a község nyugati szélén a szovjet csapatok rendkívül szívós küzdelemben megállítják. Az északabbra támadó Wiking Agostyán irányából nyomul Tarján felé, de Vértestolnától északra a szovjet páncéltörőágyuk feltartóztatják. A hadosztály másik támadó csoportja erdei harcok után 9 óra körül eléri, majd elfoglalja Tordast. A hadosztály parancsot kap, hogy Szomor felé vezető út két oldalán támadjon tovább, és az éjszaka leple alatt törjön előre Tarjánon át Bicskéig.

lli A IV. SS-páncéloshadtest támadása a 31. szovjet lövészhadtestet éri, s bár sikerül áttörni a védelmet, a szovjet csapatok ellenállása semmivel sem csökken. Különösen a szovjet páncéltörőágyuk akadályozzák hatásosan a német páncélosok előnyomulását. A Wiking története azt írja, hogy az utakat néhol 20 páncéltörő zárta el. A Totenkopf hadosztály a hadműveleti napló szerint január 4-én Szomor előtt 4—5 km mélységű, 40—50 páncéltörőágyúból álló páncélelhárító reteszállásba ütközött.

115 A szovjet páncélelhárítás hatásosságát mutatja a hadműveleti napló egyik, január 2-ával kapcsolatos megállapítása is. Ezt érdemes szószerint közölni: „i9.G0 órakor a Balek seregcsoport vezérkari főnöke tájékoztatja a vezérkari főnököt [v. Grolmant, B. J.] a támadás eddigi menetéről. A Wiking SS-páncéloshadosztály páncéloscsoportja még mindig az