A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)
Borus József: Fejér megye felszabadítása, 1944. december 2 – 1945. március 23. I.
erdőszélen áll, Tolnától északnyugatra. A páncélgránátosok most a páncélelhárító reteszállást és a helységet orosz mintára az erdőn át kétoldalról átkarolva fogják megtámadni. . ." „Az orosz mintára" végrehajtott támadás azután sikerrel jár, 23.40-kor Gaedcke már azt jelenti v. Grolmannak, hogy a támadás ismét előrehalad. A Wiking áttört Vértestolnán, s most a helységtől délkeletre az erdő szélén újabb páncélelhárító reteszállást támadja. A jelentés végén Gaedcke a következőket mondja: „Az összbenyomás az, hogy a parancsnokoknak és alparancsnokoknak az első támadási cél elérése után semmi sem jutott eszébe. Az 1941-es és 1942-es év jobban kiképzett parancsnokaival szemben ezeknél hiányzik az elhatározás, a sikert önállóan kihasználni és mindenre tekintet nélkül áttörni. . ." Január 2-án Fejér megye két pontján kerül sor említésre méltó harcra: Sárkeresztes községben és Pusztavám környékén. Sárkeresztesre harckocsikkal német rohamosztag nyomul be, Pusztavámnál pedig a délnyugatra húzódó magaslat visszafoglalása sikerül a németeknek. Ezzel a 4. lovasdandár sávjában a régi főharcvonal ismét teljesen német kézre jut. A megyében az arcvonal többi szakaszán a szokásos tüzérségi tevékenység folyik. 116 Január 3-án Pusztavámnál folytatódik a harc, a német lovasdandár még az éjszaka folyamán elfoglalja a községet, s a község keleti szélén új ellenállási vonalat épít ki. A Wiking ugyancsak az éjjel és a kora reggeli órákban teljesen birtokba veszi Vértestolnát, majd Héreget és Tarjánt is. Az SS-ek támadása ebből az irányból Fejér megye határához közeledik. Ezzel szemben Alsógallánál a szovjet gyalogság és a páncéltörők aknazárral is biztosított állásai továbbra is áttörhetetlenek a Pape-csoport számára. Itt a németek a Wiking mögött Tarján felől, tehát keletről próbálkoznak. A német felderítés megállapítja, hogy a 4. gárdahadsereg átcsoportosítja erőit. Bicske térségébe és attól északra új csapatokat irányít, a németek feltevése szerint Székesfehérvár térségéből. A IV. SS-páncéloshadtest támadó csoportja ezért parancsot kap, hogy lehetőleg még az éjszaka folyamán legalább előosztagaival érje el Bicskét és Zsámbékot, valamint a tokodi vasúti és útcsomópontot. A Pape-csoportnak a 6. páncéloshadosztállyal együtt Alsógalla keletről történő elfoglalása után Felcsútot kell elfoglalni. 18.45-kor Gaedcke jelenti v. Grolmannak, hogy a fő támadó csoport minden parancsnoka megkapta az utasítást; Bicskét és Zsámbékot az éj folyamán legalább előosztagokkal el kell érni, hogy a szovjet csapatoknak ne legyen nyugalma. A mai támadásról az az összbenyomás, hogy a Wikingnél tényleg jól ment a dolog. Bajnától délre és Bicskétől délnyugatra szovjet csapatösszevonás folyik. Ezért remélhető, hogy a Wiking jelenlegi támadási irányában űr van. Hasonlóan optimista nyilatkozatot tesz 22.10-kor Balek Wöhlernek. Balek kijelenti: teljesen elégedett a mai nap eredményével. A csapatnak 24 órára volt szüksége, hogy belejöjjön a páncélosokkal való harcba a hegységben. Még egy érdekes bejegyzés, szintén január 3-áról:
