A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)
Farkas Gábor: Az agrárátalakulás néhány kérdése Fejér megyében
toztak a leggyengébbek közé is, a csatlakozás tulajdonképpen azt jelentette volna, hogy a szegényparasztság szövetkezeteit a birtokos parasztok falusi szövetkezeteibe olvasszák be. Amikor az etyekiek a pusztazámoriakat a csatlakozásra felszólították, akkor ellenállásuk oly erős volt, hogy azt néhány hónapig meg is tudták akadályozni. Azzal érveltek, hogy az egyesülés során a zámoriaktól még azokat a gépeket is elviszik, amelyeket a háború után roncsokból állítottak Össze, és azokat a gépi társulás kezelésébe adták. A két község közötti huzavona igen hátrányosan érintette a földművesszövetkezeti mozgalmat mindkét községben. Pusztazámoron például a szövetkezeti munkát teljesen elhanyagolták. A csatlakozásnak Etyek részéről is több akadálya volt. Az első időben szinte erőszakkal kényszerítették a zámoriakat a csatlakozásra, amelyre természetesen a válasz igen kedvezőtlen volt. Etyeken ezekben az időkben ugyancsak feldúlt állapotok uralkodtak. A szövetkezet vezetőinek egy része a Hangya alkalmazottjai közül került ki, de ott voltak a felszabadulás előtt a községben dolgozó közigazgatási tisztviselők is. 274 A sváb kitelepítés kapcsán keletkezett zavart ezek nem is kívánták csillapítani. A telepeseket bizalmatlanul fogadták, akik rendkívül bizonytalanul kezdték meg az új életet az idegen környezetben. Ezek persze a szövetkezeti problémán túlmenően is elég súlyos dolgokat vetettek fel. Etyeken a szövetkezeti ügyben kialakult álláspont a fentieknek csak egy vetülete, amely ugyan az átalakulás problematikáját érintette, de akkor még nem volt elsődleges kérdés. A helyzet konszolidációjának kellett eljönnie ahhoz, hogy a gazdasági építéssel egyáltalán foglalkozhassanak. Ennek 1945 nyarán és őszén községi viszonylatban még nem voltak meg a feltételei. A telepeseket nem szerették, sőt a közhangulat ellenük alakult. A telepeseknek nem volt képviselőjük a szövetkezetben sem, s a vezetőség közé ebben a közszellemben semmi áron és senkit sem lehetett volna a községbe származottak közül, még politikai nyomással sem helyezni. 275 A Kálóz—Hatvan-pusztai szövetkezetnek 60 tagja volt, s a település Kalóztól 11 km-re esett. A pusztai lakosoknak kivételesen megvolt az önálló szövetkezeti élethez az anyagi alapjuk, és még a központtól való nagy távolság is indokolttá tette volna ezt. Az Alcsut—Göböl járáson létesített szövetkezetet a zsirai telepesek alakították, akik ugyancsak idegenkedtek az alcsutiakkal való egyesüléstől. Ugyanez volt tapasztalható valamennyi telepes helységben: Nagynémetegyházán, Etyek-telepen, Előszállás-telepen, Herczegfalvatelepen, Hantoson, Kislakon, Nagylók-telepen, Mányon, stb. Különválásukat szövetkezeti vonalon is az első percektől kezdve hangsúlyozták. Erre kényszerítette őket részben a lakosság is, s amint láttuk, a helyi hatóságok sem tettek meg mindent annak érdekében, hogy a telepesek élete nyugodtan kezdődjék. Nemcsak a sváb falvakban volt a hangulat telepes-ellenes, hanem az újonnan létesített, főleg pusztákra telepített népesség és az ott élő cselédség között is feszültség volt. Ez nem volt olyan mérvű, mint a sváb községekben, mivel az előző esetekben a juttatás az, uradalmi vagyonból történt, míg a sváb községekben a telepesek kielégítése a kitelepített, vagy
