A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)
Farkas Gábor: Az agrárátalakulás néhány kérdése Fejér megyében
tettek a gazdálkodás megszervezésére. Az uradalmakban ezért azt kérték, hogy a földigénylő bizottságok a földek felosztását csak eszmeileg végezzék el. 250 Ennek a kollektív gazdálkodási formának a kialakítása mellett kardoskodtak az uradalmakban visszamaradt vezetők, gazdatisztek is. Nem egy esetben éppen az uradalmi vagyon elherdálása ellen emeltek szót a volt vezetők. Céljuk mindenképpen az volt, hogy az uradalmi vagyont egybetartsák és megvédjék a további pusztításoktól. Az ebben az ügyben tett lépések igen eredményeseknek bizonyultak, s a szövetkezetek szemmel láthatóan fejlődtek. Még a munkamorál tekintetében sem lehetett elmarasztalni a tagságot, holott az a korábbi hetekben ugyancsak laza volt. Már a tavaszi munkák során megmutatkozott a szövetkezetek ereje. Míg az egyéni gazdák, különösen az újgazdák a háborús károkból csak évek múltán tudtak kilábolni, addig a szövetkezetek — támaszkodva a gépi erőre, vagy annak hiányában a közös állatállományra, — igen kevés kivétellel jól elvégezték a munkát. A szövetkezeti életnek egyik kimagasló példáját a kislókiak mutatták. Ez a földművesszövetkezet 1945. április 30-án jött létre. Vezetését az egykori főintéző, Szabó István vállalta, akit erre *i tisztségre az uradalom 68 cselédje és alkalmazottja állított. A szövetkezeti munkát közösen végezték, és közösen részesedtek a gazdasági év végén a jövedelemből is. A jövedelemelosztásnál azonban nem a földreform során eszmeileg juttatott földterületet vették alapul, hanem a munkateljesítményt. Ezt a tagság megnyugvással fogadta, hiszen a szövetkezet a tagságra háruló közterheket magára vállalta. így kifizette az évi adót, megváltotta a közmunkákat és teljesítette a kat. holdankint kivetett beszolgáltatási kötelezettséget is. Mindez különösen vonzóvá tette a kislóki szövetkezetet, és később már az egyéni gazdák is érdeklődtek munkájuk után. Nagyon szimpatikus volt előttük a közterhek levétele a tagság válláról. A szövetkezet vezetősége lehetővé tette, hogy az egyéni gazdák, beleértve a birtokos parasztokat is, csatlakozhassanak a szövetkezethez. Az április 30-i közgyűlésen azonban még csak a cselédséget és az egyéb uradalmi alkalmazottakat találjuk. A szervező gyűlés lelkes hangulatban zajlott le, és helyeselte a sebtében kinevezett vezetőség elgondolásait. A tagság április végén konvenciói? gabonát kapott, amely a gazdasági év végéig elegendő is volt a családoknak. A munkaszervezésben átvették az uradalom korábbi szokásait. Közösen folyt az állatok gondozása, a szántóföldi, valamint a réti munka is. Lehetővé kellett tenni a napszámosok alkalmazását is, mert a munkaigényes teendők elvégzésekor munkaerőhiányuk volt. Azokat a területeket pedig, amelyeknek megművelése bizonytalan volt. részes művelésre adták ki. A szövetkezet szinte semmiféle pénzzel nem rendelkezett az induláskor. Ezért azt határozták el, hogy a nagybirtokos terménykészletéből bizonyos menynyiséget értékesítenek, amelyet azután a gazdasági év végén viszsza is szolgáltatnak neki, Szigorú munkarend alakult ki a szövetkezetben. Kötelező volt a 12 órás munkaidő. Ez alól nem lehetett
