A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)
Borus József: Fejér megye felszabadítása, 1944. december 2 – 1945. március 23. I.
távirati parancsot. Ezt követően nyomban megindul a tervezés ennek a jelentős erőnek az alkalmazásáról. Az első elgondolás szerint a Margit-állás Balaton és Budapest közötti szakaszának visszanyerése a cél, de a sikerhez további erőkre, mindenekelőtt gyalogságra van szükség. 105 A támadás iránya elsőízben Wöhlernek Balek harcálláspontján december 28-án tett látogatása alkalmával merül fel. Wöhler ekkor kijelenti, hogy a leghatásosabbnak a Székesfehérvár térségéből északkelet felé indított támadást tartja. Tanulmányozni kell azonban egy északnyugatról indított támadás lehetőségét is, és az eredményt a lehető leghamarabb jelenteni kell a hadseregcsoportnak. Ugyanezen a napon 23.20-kor Wenck telefonon beszél v. Grolmannal az ún. „déli" vagy „északi" megoldásról. Wenck szerint az északi megoldás kedvezőbb, mivel északon a szovjet csapatok Székesfehérvár környékétől eltérően még nem építettek ki szilárd védelmi arcvonalat, hanem az erdős-hegyes vidéken csak laza, mozgó hadviselést folytatnak. Ha délen támadnak, a siker nagyobb lesz, északon viszont biztosabb. 106 Gaedcke vezérőrnagy, a Balek seregcsoport vezérkai főnöke december 29-én délután részletes javaslatot tesz a hadseregcsoportnak a IV. SS-páncéloshadtest támadására. Javaslata szerint lehet támadni délen, Székesfehérvártól északra, északkeleti irányba, és lehet Komáromtól kiindulva, délkeleti irányba. Az első változat, tehát a Székesfehérvár környékéről indított támadás előnyei: a harcászati hatás nagyobb, a terep itt harckocsik számára kedvezőbb. Hátrányos viszont az, hogy a felvonulási- és a harcban megteendő út háromszor olyan hosszú, mint az északi megoldásnál, ezért az átcsoportosításhoz jelentős időre és háromszoros üzemanyagmennyiségre van szükség. Ezzel szemben a második változatnál átcsoportosításra nincs szükség, az útvonal rövidebb, ezzel időt nyernek és üzemanyagot takarítanak meg. Végül a támadó hadtest északi szárnyát a Duna és a balparton levő LVII. német hadtest védi. Hátrányos viszont az, hogy a gyors alakulatok kezdetben csak a hegyi utakon mozoghatnak, oldalra nem térhetnek ki, s mivel a harckocsiknak libasorban kell vonulniuk, elakadhatnak, így a szovjet páncéltörő reteszek leküzdésére gyalogságra van szükség. Végül a páncélos részeknek a hegyek miatt egymástól elszakadva kell előrehaladniuk, és csak Bicske vagy Uny körzetében tudnak ismét egyesülni. A tervek részletes ismertetése, a különböző érvek és ellenérvek taglalása az e napi hadműveleti naplóban közel 9 gépelt oldalra terjed. A páncélos szakember Guderian kezdetben nem ért egyet az északi megoldással, tehát a páncélos csapatoknak hegyi terepen való alkalmazásával. Wöhler éjjel 23.25-kor közli a vezérezredessel, hogy az északi megoldás javára három döntő szempont szól: 1. a budapesti erők egyre jobban felmorzsolódnak, 2. az ellátás a civil lakosság számára is egyre égetőbbé válik, és ez hamarosan zavargásokhoz vezet, különösen éjjel, 3. a szovjet csapatok új erőket vonnak össze.