A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)
Farkas Gábor: Az élet megindulása, a demokratikus átalakulás kezdete Fejér megyében (1944. december – 1945. június)
járási politikai osztályvezetői állás betöltésére. A kijelölt választmány 15 állás közül 8-at a kommunistákkal, 5 állást a szociáldemokratákkal, 2-t pedig parasztpártiakkal kívánt betölteni. A jelölés eredményének kihirdetése után Ketskés Elek kisgazdapárti küldött ismét tiltakozott amiatt, hogy a párt által javasoltakat a választmány figyelmen kívül hagyta. „A párt jelöltjeit minden téren kiszorítják, senkit sem fogadnak el, akit ajánlanak. Nem tűrhetik, hogy félre állítsák őket." Ezért a kisgazdapárti küldöttek a szavazástól tartózkodtak, majd kivonultak a közgyűlési teremből. A közgyűlés a jelölteket megválasztotta, és kinevezésre a belügyminiszterhez a vármegyei törvényhatósági bizottság nevében a névsort felterjesztette. 10 ' A vármegye az újjászervezés napjaiban, áprilisban pénzzel nem rendelkezett. 1944. december 15. körül a pénztárt a megyei tisztviselők Szombathelyre menekítették, és a pénzt a vármegyeházán letétbe helyezték. Az újjászervezés kezdetén a pénzt keresték, de Szombathelyről olyan értelmű választ kaptak, hogy a pénz letétbehelyezéséről tudnak, azonban az összeg elveszett. Ennek ellenére 1944. december 31-én Fejér vármegye különféle csekkszámláin 1 896 353 pengő volt elhelyezve. Az összeg felett azonban zárolás miatt a vármegye nem rendelkezhetett. A belügyminiszter ezért 1945 áprilisában 2 250 000 pengőt adott a vármegyének azzal, hogy az újjászervezéssel kapcsolatos, dologi és személyi kiadásokat fedezzék. Később a felmerülő kiadásokra még két és félmilliós állami kölcsönt is felvettek. Ebből a pénzből fedezték a vármegyeház renoválási költségeit is, amely 1945. augusztus 6-ig szovjet hadikórház volt, és ahová augusztus 9-től e helyreállítási munkák menete szerint költöztek vissza az egyes hivatalok. Pénz nélkül állottak a községek is. A pénz értékének romlásával pedig később a nehezen befolyt összegek is elenyészőek lettek. A községek 1945 végén sem rendelkeztek a legszükségesebb nyomtatványokkal, számadási főkönyvet sem vezettek, és a befolyt pénzösszeg kezelésére előírt pénzszekrény a községek 50 %-ánál hiányzott. Adószedés esetén a pénztárosok a beszedett összegeket lakásukon őrizték. A vármegye lakossága az adót késedelmesen fizette, sőt voltak olyan hangok is, hogy a pénzadó a magas terménybeszolgáltatási kötelezettség mellett törvénytelen. 110 A megye vezetői a lakosság morális süllyedéséről beszéltek. Az alispán az adófizetés javítását 1945 augusztusában igen szigorú és megtorló intézkedéseket is kilátásba helyező rendelkezéssel kívánta elérni. Ez a rendelkezés a falusi nép anyagi helyzetének félreismerése folytán születhetett meg. A törvényhatósági bizottságban főleg a falusi küldöttek vádolták azzal a megye vezetőit, hogy nem látogatják a községeket, és egyes rendelkezések a helyzet félreismeréséből adódnak. Valóban a pénzügyi helyzet egyre romlott. Szeptemberben az alispán arról panaszkodott, hogy a vármegyei közigazgatás pénzügyi helyzete katasztrofális. Még augusztusban a vármegyei pótadót 70 %-ban állapították meg, de október 6-ig az adóhivatalok a legcsekélyebb összeget sem utalták át a vármegyéhez. Az adót csak újabb megtorló intézkedések kilátásba helyezésével október végétől tudták szedni.