A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Az élet megindulása, a demokratikus átalakulás kezdete Fejér megyében (1944. december – 1945. június)

A községek talpraállítása végett magas községi pótadó kivetési kulcsot állapítottak meg, és kérték a belügyminisztert, hogy hagyja jóvá. így 36 községben 100 %, 21 községben 130 %, 13 községben 150 % és 30 községben pedig 200 %-os volt a községi pótadó. Székesfehérváron a pótadó 180%, de ez egyáltalán nem fedezte a kiadásokat. A város jövedelme még az alkalmazottak illetményeinek kifizetését sem biztosította. A polgármester, majd a városi törvényhatósági bizottság több feliratban kérte a belügyminisztert, hogy a városi uradalom felosztásával a jövedelmét elvesztett törvényhatóságot kárpótolja. A községekben október végéig az alkalmazottak fizetésének folyósítása a legnagyobb nehézségekbe ütközött, ugyanis csak saját bevételeikre támaszkodhattak. November l-e után a községi alkalmazottak illetményeit újra a központi illetmény hivatal számfejtette, és a községeknek csupán a szegődményesek és a kisegítő alkalmazottak illetményeiről kellett gondoskodni. A községeknek az év végén már ez is gondot okozott, így nem csoda, hogy a főispán a belügyminiszterhez felterjesztett december havi jelentésben az adózásról óvatos szűkszavúsággal nyilatkozott: ,,az állami jövedelmeg, adók nehezen folynak be ..." A vármegye rossz pénzügyi helyzetét is ugyanazokkal az okokkal magyarázhatjuk, mint bármi más jelenséget a közigazgatás területén. Hivatal vizsgálatokat alig végeztek. A vasúti közlekedés bizonytalansága miatt a tisztviselőket nem küldhették el a községekbe. Székesfehérvárról például a váli járásba eljutni még az év végén is nagyon nehéz volt, így a közigazgatási feladatok oroszlánrészét a járási főjegyzői hivatalnokoknak kellett elvégezni. Ezek feladatuknak meg is feleltek, és így az 1945. évről írott alispáni jelentés is a közigazgatást zökkenőmentesnek ítélte meg. Azok a szakképzettséggel nem rendelkező tisztviselők, akiket a Nemzeti Bizottság nevezett ki, kevés kivétellel megálltak helyüket. Miután megválasztásuk csak ideiglenesen történt meg, és véglegesítésüket a községekben a képviselőtestületek hagyták jóvá, intézkedéseik során — különösen a vezető jegyzők •—• bizonytalankodtak. Pl. a terménybeszolgáltatások esetében, vagy adó végrehajtása során. Nem léptek fel kellő eréllyel a mulasztókkal szemben, mivel a választás előtt érezhették a képviselőtestületektől való függésüket. Az alispán a városi, vármegyei, a járási és a községi tisztviselők igazolásával is elégedetlen volt.

111