A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Az élet megindulása, a demokratikus átalakulás kezdete Fejér megyében (1944. december – 1945. június)

sebeik orvoslására. A vármegye vezetősége sem jött ki érdeklődni sorsuk iránt... a segítség most már halasztást nem tűrhet... hatósági rendeletekkel kipréseltek belőlük mindent... s védelmet nem kaptak." A beszolgáltatás valóban súlyos teher volt a falusi lakosságnak, különösen a mezőgazdaságilag teljesen tönkrement Fejér megye földműves lakosságának. A főispán ezt a helyzetet világosan látta, és elmondta válaszában, hogy többször kilincseltek segítségért a minisztériumokban, de mindez eredménytelen volt. A kormány több segítséget nyújtani képtelen. A vármegye földműves lakosságának a nyomorúságból saját magának kell megtennie az első lépéseket. Hasonlóan nyilatkozott az alispán is. Példának felhozta az állatelosztás ügyét, amelyben Fejér megye a legérdekeltebb volt az összes törvényhatóságok között. Vásáry államtitkár kénytelen volt közölni az alispánnal, hogy az állatelosztást a kormány a megye számára megnyugtatóan elintézni nem tudja. A kisgazdapártiak szemrehányóan emlegették, hogy a földművelésügyi" miniszter Fejér megye küldöttségét nem is fogadta. A közgyűlés mégis úgy határozott, hogy küldöttséget meneszt a kormányhoz, mégpedig minden pártból 1—1 főt, akik élőszóval próbálják meggyőzni a kormányt a megye ínséges helyzetérői és rábírják a segítségnyújtásra. Kifejezték azt a reményüket is, hogy az ígéretek helyett most már segítséget kapnak. Ezután a kisgazdapárti küldöttek ,,a kormányban eluralkodott reakciós jelenségeket" kezdték feszegetni. Vócsa törvényhatósági bizottsági tag szerint ez az egyetlen magyarázata a segítés megtagadásának. „Lehet reakció, — mondotta — de az egész, kormány reakciós-e? A reakciósokat el kell távolítani és a miniszterhez kell menni, ha az államtitkár reakciós," — mondotta a Kisgazdapárt vezére. A vármegye súlyos helyzetének feltárása során a törvényhatósági bizottsági tagok sűrűn megszólaltak, de egyre jobban a pártérdemeket kezdték hangsúlyozni. A Kisgazdapárt szerint a vármegyének kiutalt 150 q olajat ők szerezték, és a jövőben is arra törekszenek, hogy az igaerőhiányt a mezőgazdaságban gépi erővel tudják pótolni. A kommunista alispán erre némi iróniával megjegyezte, hogy az olaj ügyében maga személyesen is tárgyalt a minisztériumban, tehát azt a Kommunista Párt szerezte. Kun Elemér, a Nemzeti Paraszt Párt küldötte szerint a vármegye földműves lakossága a beszolgáltatás szükségességét jól látja, de egyre nehezebb megértetni velük, hogy ez a kötelezettség még a további években is fennáll. Különösen neheztelnek amiatt a falvakban, hogy a nagyipart nem kötelezik hasonló beszolgáltatásra. Ezért el kellene érni — javasolta a bizottság egyik tagja — hogy a nagyipar „termelésének egy bizonyos százalékát a földművesek szükségletének biztosítására szintén adja át." Támadta a megyei közellátási kormánybiztos külön beszolgáltatási rendeletét, amelyet pártja nevében nem támogathat, mivel az a Parasztpártot a földművesek előtt ellenszenvessé tenné. így sikerült tehát még a napirendi pontok megkezdése előtt a bizottsági tagokat pártszempontból egymás ellen hangolni. Ezután került sor a vármegyei rendőr főkapitányság politikai osztály vezetői, valamint az öt járási rendőrkapitánysági és