A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Az élet megindulása, a demokratikus átalakulás kezdete Fejér megyében (1944. december – 1945. június)

Dénes az elnöke, de csak 36 tagja volt. Szeptember és október hónapokban 57-re szaporodtak, de orvos köztük még ekkor is csak a szervezet elnöke volt. A közalkalmazottak városi szervezete július 13-án már 260 tagot számlált, a Földmunkások és Kisbirtokosok szakszervezetének Fejér megyében 1945 nyarán 818 tagja volt. A székesfehérvári csoport a földmunkások szociális felemelésére tett intézkedéseket. Gazdagh István megyei elnök és Vigh Ferenc titkár ruha- és cipőjavító műhelyek felállítását kérték, mert a parasztság ,,lerongyolódása" általános ezekben a hónapokban. Iszkaszentgyörgyön, ahol 50 tagja van a szakcsoportnak, hasonló problémával küszködtek. Szekeres Miklós elnök a cselédek, törpebirtokosok közellátási kérdéseivel is foglalkozott, különösen 1945 telének beköszönte előtt. Még 1945 nyarán-őszén személyi változások keletkeztek a földmunkás szervezetek élén. A székesfehérvári élén Viniczay József állott október 6-ig. Ezen a napon Sztojkov Lázárt választották meg elnöknek; Kislángon a szervezet július 19-én alakult meg, Kiss György volt az elnöke, de szeptember 10-én Borostyán János és Kolonits József személyében új elnököt és titkárt választottak. Július 8-án lemondott a sárkeresztúri tisztikar is, amelynek ideiglenes elnöke Bajcsi Gyula volt. Most Szabó Imréi állították a földmunkásszervezet élére. Szabadbattyánban július 24-én Varga Pál lett a szervezet vezetője. A Szakmaközi Bizottság Fejér megyei titkára Wagner József lett. A szakszervezeti vezetőségben, de a munkáspártok városi és megyei vezetésében sem volt meg minden tekintetben az egység. A megyei titkárt is sok támadás érte. Ezek azonban nem is elvi síkon mozogtak, hanem személyeskedésen alapultak. Egy decemberi összszakmai értekezleten igyekeztek az ellentéteket elsimítani, de az nemhogy enyhült volna, inkább tovább éleződött. Az ősz folyamán ugyanis a SZOT ügyvezető titkárt küldött Székesfehérvárra, a Szakmaközi Bizottság élére. Itt azonban tiltakoztak az ellen, hogy a SZOT a helyi ügyekbe beavatkozott, és azzal tromfoltak vissza, hogy a tagdíjakat visszatartották és nem fizették be az országos pénztárba. Amikor a Fejér megyeiek a SZOT-ba küldöttséget menesztettek, hogy ott próbáljanak egyezségre jutni, azokat nem is fogadták. Végeredményben az MKP városi vezetősége tárta fel és vitte azután elvi síkra a kezdetben igen primitív módon jelentkező problémákat a szakszervezet területén. A párt vezetőségének tagja a káderek hiányos politikai képzettségében, a mozgalmi tapasztalatok gyengeségében látta az ellentétek okait. Igen helyesen mutatott rá. hogy a múlt terhes öröksége nyomja rá bélyegét a munkásmozgalomra Székesfehérváron. Utalt arra, hogy a mozgalom tapasztalt egyéniségei, akik a Horthy rendszer 25 éve alatt az illegális KMP-ben dolgoztak, legnagyobbrészt elpusztultak. Az ő mozgalmi tapasztalatukat nem tudták pótolni azokkal, akik a szociáldemokrata pártban vagy a szakszervezetben, annak is elég periferikus területein dolgoztak 1945 előtt. A párt érdeme, hogy bátran levonta ezt a következtetést, amely azután a munkamódszerben a későbbi években valóban meghatározó is lett.